Vitaminok a táplálkozásban [origo] egészség

Casimir Funk (1884-1967) ismerte fel, hogy az élelmiszerekben olyan vegyületek vannak, amelyek nélkülözhetetlenek az egészség fenntartásához, majd később vitaminoknak nevezte el őket. A kifejezés a latin vita (élet) és az amin (nitrogéntartalmú vegyület) szavakból származik. Később nyilvánvalóvá vált, hogy nem minden vitamin nitrogéntartalmú vegyület, de a vitamin szó addigra már elterjedt.

Vitaminok

Elfogyasztott ételeink, italaink tápanyagokat tartalmaznak, amelyeket két nagy csoportra oszthatunk: makrotápanyagokra és mikrotápanyagokra. Makrotápanyagaink az energiát biztosító zsírok, fehérjék, szénhidrátok, mikrotápanyagaink pedig az energiát nem adó vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek. A vitaminok nélkülözhetetlen (úgynevezett esszenciális) szerves vegyületek: létfontosságú szerepet töltenek be számos anyagcsere-folyamatban, immunvédekezésben, enzimek működésében, vérképzésben stb. Ezekből a vegyületekből csekély a napi szükséglet, de nélkülük nincs megfelelő életműködés, élet. Mindegyik vitaminnak megvan a saját szerepe a szervezetben, egymást nem pótolják és nem is helyettesítik. Ha közülük valamelyik is hiányzik, akkor egyes anyagcsere-folyamatok károsodnak és kóros tünetek jelentkezhetnek.

Testünk - egy-két kivételtől eltekintve - nem képes felépíteni a vitaminokat, ezért ezeket naponta a meghatározott mennyiségben biztosítanunk kell a táplálkozással. A kalciferolt (D-vitamin), a fillokinont (K-vitamin), a kobalamint (B12-vitamin) és a niacint szintetizálja a szervezet, de az előállítás mértéke nem alkalmazkodik szervezetünk aktuális vitaminszükségletéhez.

Bizonyos életkorban, terhesség, szoptatás alatt, fokozott fizikai aktivitás vagy betegség esetén megnövekszik a szervezet vitaminigénye. Elégtelen vitaminfelvételhez vezethetnek a rossz táplálkozási szokások, szélsőséges táplálkozási irányzatok, a helytelenül összeállított étrend, emésztőszervi betegségek, felszívódási zavarok. A vitaminhiány nem specifikus tünetekben mutatkozik meg, hanem például ingerültség, a koncentrálóképesség csökkenése, álmatlanság, depresszió vagy épp étvágytalanság képében. A rejtett értékküszöbök alatti vitaminhiány rövid és középtávon működésbeli zavarokhoz vezet, hosszú távon pedig betegségeket okoz.

Az egészséges embereknek ajánlott napi felvétel (Recommended Dietary Allowance; RDA) a vitaminok többségénél meghatározott, egyes vitaminoknál pedig a biztonságos felső határt is megállapították. Változatos étrendnél egészséges gyermekek és felnőttek szervezetében nem alakulhat ki vitaminhiány. Az egészségünk megtartásához étrendünk minden nap tartalmazzon húst, húsféléket, gabonaféléket, zöldség- és főzelékféléket, gyümölcsöket és megfelelő mennyiségű folyadékot. A vízben oldódó vitaminok nagyon érzékenyek, fény, hő és hosszan tartó tárolás hatására lebomlanak. A gyümölcsöket, zöldségeket és főzelékféléket lehetőleg nyersen, esetleg rövid ideig tartó párolás után fogyasszuk. Télen a mirelit termékeket vásároljunk meg.

Különböző tanulmányok támasztják alá, hogy az ajánlott napi mennyiség (RDA) teljesen elegendő. A természetes formában fogyasztott vitaminok felszívódási képessége magasabb, jobban hasznosulnak, mint a kapszula, tabletta vagy por alakú, laboratóriumban készített változatok. A vitaminokat tartalmazó élelmi anyagok még értékes rostokat, ásványi anyagokat és flavonoidokat is tartalmaznak, melyek szervezetünk regenerálódó és a betegségekkel szembeni ellenálló képességét is fokozzák.

Ma már mindenki számára hozzáférhetőek a vitamintabletták - ebben rejlik a túladagolás veszélye! Ha nem áll fenn betegség, akkor nincs szükség az étrendünk vitaminkészítményekkel történő kiegészítésére. Ezeket szervezetünk nem megfelelően hasznosítja: gyorsan szívódnak fel, lebomlanak, kiválasztódnak a székletbe, vizeletbe és kiürülnek. A készítmények nagy mennyiségű fogyasztása károsíthatja a szervezetet, betegség-, illetve mérgezéses tünetek alakulhatnak ki.

Az A-vitamin túladagolásakor például étvágytalanság, szédülés, hányinger, hányás, hajhullás, bőrgyulladás, csontfájdalom jelentkezik. D-vitamin túladagoláskor megnő a kalciumszint a vérben, mészlerakódás alakul ki az erekben, kisgyermekeknél pedig deformálódhatnak a csontok. Az Egyesült Államokban kutatásokat végeztek az E-vitamin szívre gyakorolt hatásával kapcsolatban is: ez a mikrotápanyag az ajánlott napi mennyiségben (10 NE/10-12 mg) antioxidáns, nagyobb adagban azonban ellenkező hatást fejthet ki - napi 200 NE egységnél több E-vitamin már árthat a szívnek.

A vitaminok különböző mennyiségben találhatók meg élelmiszereinkben, sokféle táplálékunk alkotóelemei, de nincs olyan, mely minden vitamint a szükségletnek megfelelő mennyiségben tartalmazná.

Étkezzünk változatosan. Szent-Györgyi Albert mondta: "A betegségek több mint 70%-át a nem megfelelő táplálkozás kezdeményezi."

A vitaminok csoportosítása
Zsírban oldódó (zsíroldékony) vitaminok
Ide tartozik az A-, a D-, az E- valamint a K-vitamin (jól megjegyezhető a "deka" szóval), felszívódásukhoz zsiradék jelenlétére van szükség. Ezeket képes tárolni a szervezet, K- és A-vitamint pedig elő is állít, ezért ezek túladagolásával vigyázni kell (táplálékkiegészítők, vitaminkészítmények nagy mennyiségű szedése).

Vízben oldódó (vízoldékony) vitaminok

Ide tartozik a C-, a B1-, a B2-, a B6- és a B12-vitamin, valamint a niacin, a folsav, a biotin és a pantoténsav. Ezeket a szervezet nem tárolja, így az adott napon a fel nem használt mennyiség a széklettel vagy a vizelettel kiürül, ezért túladagolásuk nem lehetséges, kivéve a B6-vitamint. Felvételükről naponta kell gondoskodni.

A zsíroldékony vitaminok közül néhány ún. elővitaminokból (provitaminokból) képződik, ebben a formában kerül a szervezetbe. Az A-vitamin elővitaminja például a béta-karotin, amely a sárgarépában és a sütőtökben található meg. A vízoldékony vitaminoknak nincs provitaminja.

Forrás: origo-egészség


A nyers növényi étrend előnyei

A nyers növényi ételek természetes formájukban fogyaszthatók. Vitaminokban, nyomelemekben, ásványi anyagokban gazdagok. A növények egymást kiegészítő, teljes egységet képviselő tápanyagokat halmoznak fel. Az emésztésükhöz minden anyagot tartalmaznak.

1. Tápegész

 A nyers növényi ételek természetes formájukban fogyaszthatók. Vitaminokban, nyomelemekben, ásványi anyagokban gazdagok. A növények egymást kiegészítő, teljes egységet képviselő tápanyagokat halmoznak fel. Az emésztésükhöz minden anyagot tartalmaznak.


2. Magas napenergia-tartalom

A növények zöld festékanyaguk segítségével képesek közvetlenül felvenni a Nap energiáját a napfényből. (Éppen ezért „Nap-konzerveknek” is hívják őket.) Ezt jelzi erős ún. „biofoton"-sugárzásuk is. A táplálékok közül a friss, érett, nyers gyümölcsök, dió-és zöldségfélék, bogyók, levelek, szárak, gyökerek és magvak bocsátják ki a legerősebb biofoton-sugárzást. Az eltárolt napenergia leginkább sértetlen, természetes formájukban vehető fel belőlük.

3. Enzimbőség

 Az enzimek jó emésztést és anyagcserét biztosítanak. Lehetővé teszik a tápanyagok (vitaminok, nyomelemek, ásványi anyagok, fehérjék, szénhidrátok, zsírok és olajok) szervezetbe kapcsolását. Hőkezelés hatására azonban (kb. 55°C fok felett) lebomlanak, és ezek hiányában a különböző tápanyagok vagy nem is hasznosulnak, vagy a szervezet saját tartalékaiból kell a szükséges enzimeket előállítania (ami például a hasnyálmirigy természetellenes túlterheléséhez vezet).

4. Vitaminbőség

A nyers növényi táplálékok gazdagon tartalmaznak különböző, az emberi szervezet számára fontos vitaminokat. Sok vitamin azonban a hőkezelés (például a C-vitamin 60°C fokon), a túlzott hűtés, vagy akár csak a növény felszínének a megsértése hatására tönkremegy. Az állati eredetű táplálékokban pedig eleve jóval kevesebb vitamin talál-ható, emellett sok vitamint emészthet fel a természetellenes formában fogyasztott (denaturált) ételek (pl. fehér liszt, kristálycukor), valamint az élvezeti cikkek (pl. kávé) fogyasztása is („vitamin- és nyomelem rablás").

5. Organikus sótartalom

A növényi táplálék szerves (organikus) sókat tartalmaz, melyet az emberi szervezet képes fel-dolgozni és beépíteni. A szervetlen sók (pl. tengeri só) ezzel szemben a szervezetben lerakódnak, és jelentős mennyiségű vizet kötnek meg (lg konyhasó pl. 120g vizet), melyek számos betegség forrásai. Tiszta növényi étrendre térve a szervetlen sók és az általuk megkötött víz kiürül a szervezetből; javul az anyagcsere, normalizálódik a vérnyomás. A szerves sók, melyek utánpótlása a növényi táplálékkal biztosított, az enzimek által a szervezetbe épülve maradnak.

6. Rostbőség

A nyers növényi ételek gazdagon tartalmaznak rostanyagot, amely serkenti a bélműködést, elősegíti a rend-szeres széklet meglétét, és segít megszüntetni a székrekedést. A beleken gyorsabban áthaladó és onnan könnyebben ki-ürülő salakanyag kevésbé terheli a szervezetet: kisebb az esély a belekben lezajlódó rothadásra, valamint a visszaszívódó mérgező anyagok mennyisége is kevesebb ily módon.

7. Optimálisabb fehérjebevitel

Vegyes étrend mellett az optimális fehérjemennyiség többszöröse kerülhet be a szervezetbe. A többletfehérje a belekben rothadáson megy keresztül, melynek méreganyagai a vastagbélből felszívódva elárasztják a szervezetet (önmérgezés). Ez számos betegség okozója. A helyesen összeállított növényi étrend megfelelő mennyiségű fehérjét biztosít a szervezet számára, amely aminosavösszetételét tekintve is optimális - a fehérjeanyagcsere-zavarok tehát kiküszöbölhetők.

8. Gyulladásgátló hatás

A természetes étrend számos eleme (főként a gyümölcsök, a citrusfélék és a hagyma, az A és C vitamin) gyulladásgátló hatású. A vegyes táplálkozás ezzel ellentétben fokozhatja a gyulladásokat.

9. Antibiotikus hatás

Minden magasabbrendű növényben (főleg fűszernövényekben és a hagymafélékben) kisebb-nagyobb mennyiségben baktérium- és vírusölő anyagok is találhatók, melyek nyers fogyasztás esetén érvényesülnek. Hatásukra gyorsabbá válik a véralvadás, a hajszálérfalak ellenállása nő, a T-limfociták száma megemelkedik, így fokozódik az immunitás. A vegyes táplálkozás ezt csökkenti.

10. Megfelelő zsír és koleszterin tartalom

A növényi táplálékban túlnyomórészt telítetlen zsírsavak találhatók, melyek segítik az érvédő koleszterin képződését. Ez kedvező hatású az érrendszerre, szívműködésre és a vérkeringésre; a vérrög-képződés (trombózis, embólia) ellen hat, és gátolja az infarktust. Az állati eredetű táplálék ezzel szemben nagy mennyiségben tartalmaz telített zsírsavakat, melyek fogyasztása az érkárosító hatású koleszterin növekedéséhez vezet.

11. Antikarcinogén hatás

A nyers növényi étrend gátolja a rákos elváltozások kialakulását (főként a szőlő, a citrus- és a hagymafélék). A húsos, vegyes étrend és anyagcseretermékei ezzel szemben fő okozói a rákos betegségeknek.

12. Lúgosító hatás

A szervezetben végbemenő kémiai folyamatok nagy része lúgos közeget igényel, a lúgos közeg biztosítja az egészséges sejtélet számára kívánatos feltételeket. A növényi étrend lúgosító hatású a szervezetre nézve, míg a vegyes étrend savasító hatással jár. Mivel sok baktérium csak savas közegben képes szaporodni, így a savas közeg meleg-ágya a különböző kórokozók elszaporodásának is.



Ásványi anyagok a táplálkozásban [origo] egészség

Szervezetünk egészséges működéséhez minden tápanyagra, így az ásványi anyagokra is meghatározott mennyiségben van szükség. Cikkünk részletesen elemzi az ásványi anyagok szerepét, főbb forrásaikat, a túlzott bevitel következményeit és az esetleges hiánytüneteket.

Makro- és mikrotápanyagok

A táplálkozásunk során szervezetünkbe jutó tápanyagokat makrotápanyagokra és mikrotápanyagokra oszthatjuk. A makrotápanyagok csoportját a fehérjék, zsírok és a szénhidrátok alkotják, míg a mikrotápanyagok legjelentősebb képviselői az ásványi anyagok (mineráliák) és a vitaminok. Ez utóbbiakból néhány g, mg, illetve egyes esetekben csak pár mikrogramm szükséges, de ebben a mennyiségben nélkülözhetetlenek, mivel ezek az anyagok biológiailag fontosak a szervezet működéséhez.

A kiegyensúlyozott táplálkozásban a 15-30-55 energia%-nyi "fehérje-zsír-szénhidrát"-arány alapvető fontosságú, de ez önmagában még nem elég. A szervezet zavartalan működéséhez a mikrotápanyagok - vitaminok, ásványi anyagok - megfelelő mennyisége és aránya is elengedhetetlen.

Ásványi anyagok

Egy egészséges felnőtt ember testtömegének mintegy 4 százaléka ásványi anyagokból áll, ezek legnagyobb része a csontokban található.

Attól függően, hogy a szervezetnek milyen mennyiségben van szüksége rájuk, makroelemeknek, illetve mikroelemeknek (nyomelemeknek) nevezzük őket. A makroelemek csoportjába tartozó ásványi anyagokból napi több g, vagy több száz mg mennyiség szükséges, míg a mikroelemekből pár mg, vagy mikrogramm is elégséges.

Az ásványi anyagok az anyagcsere szinte minden fázisában fontos szerepet töltenek be. Egy-egy ásványi anyag több funkciót is ellát a szervezet zavartalan működése érdekében.

Az egészség fenntartásához, megőrzéséhez minden tápanyagra, így az ásványi anyagokra is meghatározott mennyiségben van szükség. Ezt a mennyiséget elsősorban az életkor, a nem, az egészségi állapot, és egyes esetben a fizikai aktivitás mértéke határozza meg. Ha az ásványi anyagok a szükségestől kisebb vagy nagyobb mennyiségben kerülnek a szervezetbe, különböző betegségeket, kórállapotokat idézhetnek elő.

Az egészséges, kiegyensúlyozott, szélsőségektől mentes táplálkozás eredményeként minden tápanyag elegendő mennyiségben kerül a szervezetbe. Biztos sokan örülnének, ha lenne olyan táplálék, ami minden tápanyagot megfelelő mennyiségben tartalmaz, és nem kellene az étrendünk összeállításával foglalkozni. Ilyen táplálék azonban nincs, kivéve talán az anyatejet, de ez is csak a csecsemők kb. 6 hónapos koráig fedezi a szükségletet.

Az egyes élelmiszerek, ételek különböző mennyiségben, arányban tartalmazzák a tápanyagokat. Vannak például fehérjében, kalciumban, vasban, vagy C-vitaminban stb. gazdag élelmiszerek, amelyek azonban más tápanyagokból hiányosak. A táplálékok széles skáláját váltogatva szervezetünk minden fontos makro- és mikrotápanyaghoz hozzájut. A változatos táplálkozás csakis úgy valósítható meg, ha étrendünkben minden élelmiszercsoport szerepel. (A napi ásványi anyag szükséglet meghatározás 7-10 nap átlagában értendő, mivel vannak olyan élelmiszerek (pl. máj, száraz hüvelyesek, halak, tojás), amelyeket nem fogyasztunk minden nap, így azok az ásványi anyagok, amelyeknek ezek az élelmiszerek a fő forrásai, csak 10 napos átlagban biztosíthatóak maradéktalanul.)

Az optimális tápanyag ellátottság nélkülözhetetlen feltétele a megfelelő testi- és szellemi fejlődésnek, az egészség fenntartásának, és egyes betegségek megelőzésének. Az egyensúly felborulása súlyos egészségi következményekkel jár.

A "megfelelő mennyiség" betartása azért nagyon fontos, mert nem csak a hiány, de a túlzott bevitel is káros az egészségre. A modern táplálkozástudományi kutatások eredményei is igazolják a régi mondást, mely szerint "Minden méreg és semmi se méreg, a dózis határozza meg azt, hogy mi a méreg" (Paracelsus).


Forrás: origo-egészség



Az immunrendszer karbantartása: egészséges táplálkozás

Az immunrendszer érése, fejlődése és megfelelő működése szempontjából alapvető fontosságú a helyes, rendszeres táplálkozás, amely az anyagcsere-folyamatok fenntartásában és a szervezet működtetésében is fontos szerepet játszik. Hogyan állítsuk össze a felnőttek és a gyermekek számára is egészséges étrendet? Mikor van szükség komolyabb vitamin-, ásványianyag- és nyomelempótlásra?

Az immunrendszer támogatása szempontjából is fontos egészséges táplálkozás

A vitaminokban és ásványi anyagokban szegény, egyoldalú étkezés gyengíti a kórokozókkal szembeni védekező- képességünket, ezért a megfelelő táplálkozás az immunrendszer szempontjából is alapvető fontosságú. A szervezet legyengült állapota főleg a fertőző betegségek terjedésének kedvez, többek között az influenzának, mely épp a tél közepén-végén szokott járványos megbetegedéseket okozni. A vírusok szaporodását ilyenkor már nem gátolja a nagy hideg, szervezetünk vitamin- és ásványianyag-készlete viszont már alacsonyabb, mint a nyári hónapokban. A téli időszakban tehát fokozottabb fertőzésveszélynek vagyunk kitéve, ezért ilyenkor jobban oda kell figyelnünk az egészségvédelemre.

Az egészséges táplálkozás főbb szempontjai a következők: a megfelelő élelmiszerek és élelmi anyagok kiválasztása, a napi ételsor megfelelő összeállítása, a korszerű ételkészítési módok alkalmazása, valamint a munkavégzéshez és a napi tevékenységekhez igazodó étkezési ritmus kialakítása. Induljunk ki abból, hogy az az egészséges felnőtt, aki normál testsúlyú és akinek hosszabb távon nem változik jelentősen a testtömege - ez azt jelenti, hogy egy ilyen személy naponta pont annyi energiát juttat a szervezetébe, amennyi az életmódjához szükséges. Ez ideális esetnek tekinthető, ilyenkor nem kell külön számolgatni az ételek energiatartalmát (fogyókúra esetén természetesen más a helyzet). Érdemes két-három hetente egyszer megmérni, hogy változott-e a súlyunk.

A megfelelő energiafelvétel mellett a tápanyagok arányára is figyelmet kell fordítanunk: az energiát szolgáltató és az energiát nem adó tápanyagok megfelelő mennyiségét a vegyes táplálkozás fedezi. Étrendünket minden nap többféle élelmiszerből és élelmi anyagból állítsuk össze, így biztosíthatjuk, hogy a táplálék elegendő fehérjét, szénhidrátot, zsiradékot, vitamint, ásványi anyagot és folyadékot tartalmazzon. Figyeljünk arra is, hogy ugyanaz a főtt étel két héten belül ne kerüljön az asztalra.

A szénhidrátok, fehérjék és zsírok megfelelő aránya

A divatos, felkapott fogyókúrás diéták összeállítói gyakran azt sugallják, hogy a szénhidrátok fogyasztása veszélyes, mivel hizlalnak. A valóság ezzel szemben az, hogy nagyrészt a szénhidrátok biztosítják számunkra a fizikai aktivitáshoz és a szervek megfelelő működéséhez szükséges energiaforrást. A megfelelő mennyiségű szénhidrátbevitel tehát feltétlenül szükséges része egy valóban egészséges diétának, nem mindegy azonban, hogy milyen szénhidrátot választunk. A legjobb szénhidrátforrásnak a teljes kiőrlésű gabonafélékből készült termékek mellett a zöldségek, a gyümölcsök és a hüvelyesek (lencse, bab, borsó) tekinthetőek. A felsorolt élelmiszerek rendszeres fogyasztása azáltal segít fenntartani jó egészségi állapotunkat, hogy megfelelő mennyiségű vitamint, ásványi anyagot, rostokat és más növényi hatóanyagokat - úgynevezett fitonutrienseket, például a paradicsomban és a görögdinnyében megtalálható likopint, vagy a káposzta- és retekfélékben előforduló glükozinolátokat - juttatnak a szervezetünkbe.

A megfelelő mennyiségű fehérjét tartalmazó diéta kialakításánál feltétlenül vegyük figyelembe, hogy milyen egyéb tápanyagokat viszünk be a fogyasztásukkal: a növényi eredetű fehérjeforrások - például a hüvelyesek, a teljes kiőrlésű gabonafélék vagy a dió - megfelelő választásnak bizonyulnak, ugyanis rost-, vitamin- és ásványianyag-tartalmuk is kielégítő. Az állati eredetű fehérjeforrások közül kiemelendőek a halak és a szárnyasok. Ha alkalmanként vörös húst is szeretnénk fogyasztani, akkor feltétlenül sovány húst válasszunk és ne túl nagy mennyiséget

Táplálkozásunkhoz válasszunk egészséges zsírsavakat, korlátozzuk a telített zsírsavak bevitelét és kerüljük a transz-zsírsavak fogyasztását. Fontos tudnunk, hogy a különféle betegségek kialakulásával nem az elfogyasztott zsírok mennyisége, hanem azok típusa hozható összefüggésbe. Egészségünk szempontjából rossznak minősülnek a telített és a transz-zsírsavak, jónak pedig az egyszeresen vagy többszörösen telítetlen zsírsavak. (Zsírsavaknak azokat a karbonsavakat nevezzük, melyek hosszabb, nem elágazó láncot tartalmaznak, ami telített vagy telítetlen lehet: a telített zsírsavak nem tartalmaznak kettős kötéseket vagy más funkciós csoportot a karboxilcsoporton kívül, a telítetlen zsírsavak ezzel ellentétben legalább egy kettős kötést tartalmaznak a láncban).

A koleszterinnel kapcsolatban külön hangsúlyozandó, hogy nem elsősorban a táplálékban található koleszterin mennyiségét kell korlátozni (bár némileg ezt is, különösen cukorbetegség fennállása esetén), hanem a vérben mérhető koleszterin mennyiségét (ebből is a már említett LDL-koleszterin túlzott előfordulása a veszélyes, hiszen ez az érelmeszesedést okozó plakkok kialakulásának egyik fő elősegítője). A vérben mérhető koleszterinszintet elsősorban az imént felsorolt, eltérő típusú zsírok étrendünkben előforduló aránya határozza meg, és nem az élelmiszerekben jelenlévő koleszterin mennyisége.

Egészséges táplálkozás az immunrendszer megfelelő fejlődéséért

Csecsemőkorban, a szoptatás befejezése után a gyermek táplálkozási szokásait a családja alakítja. A szülőknek, családtagoknak fokozott figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy milyen minőségű, mennyiségű és összetételű étel kerül a gyermek tányérjára, mert az immunrendszer érése és fejlődése szempontjából is alapvető fontosságú a változatosan összeállított, helyes étrend. A későbbiekben mindez kiegészül az óvodai és iskolai étkeztetéssel (a hétköznapi tápanyagszükséglet 55-65 százalékának fedezése a közétkeztetésben történik). A felnőttkorra kialakuló, táplálkozással összefüggő betegségek megelőzését már gyermekkorban el kell kezdeni.

Erre a korosztályra a gyors ütemű fejlődés jellemző, ezért gondoskodnunk kell az energiát adó és energiát nem szolgáltató tápanyagok optimális napi arányáról. A megfelelő ütemű izom- és csontfejlődéshez sok állati eredetű (teljes értékű) fehérjére van szükség. A szénhidrátok a mozgáshoz szükséges energiát fedezik, a vitaminok és ásványi anyagok pedig a szervezet anyagcsere-folyamatainak működését biztosítják. Tudnunk kell, hogy az optimálisnál kevesebb fogyasztás fejlődési rendellenességeket okozhat és legyengülhet az immunrendszer is, ezért a gyermekek fogékonyabbak lesznek a fertőző betegségekre.


Forrás: origo-egészség



Metabolikus szindróma

Ma már minden hatodik európai felnőttet fenyeget a metabolikus szindrómának nevezett "életmódbetegség", mely növeli a 2-es típusú cukorbetegség, a szív - és érrendszeri betegségek, valamint a stroke kockázatát. A metabolikus szindróma már Görögországot és Franciaországot is elérte, ahol a lakosság eddig védettnek számított egészséges étrendjéből és életmódjából adódóan. Magyarországon a hipertóniás populáció körülbelül egynegyedénél diagnosztizálható ez a megbetegedés. Ráadásul a keringés betegségei a férfiaknál merevedési zavart is okozhatnak. Az érintett magyar férfiak több mint felénél diagnosztizálható valamely társbetegség, például cukorbetegség, magasvérnyomás és szívbetegség. A metabolikus szindrómához vezető betegségek odafigyeléssel megelőzhetők, de ha már megvan a baj, orvosi kezeléssel korrigálhatók.

A metabolikus szindróma (inzulinrezisztencia szindróma) egy olyan - sajnos - gyakori állapot, amelyre az elhízás mellett a magasvérnyomás, a magas vércukorszint és a kóros vérzsírösszetétel jellemző. Ezek, a helytelen életmódból összeadódó kockázati tényezők együttes jelenléte nagyban megnövelik a koszorúér-betegség, a stroke és a cukorbetegség kialakulásának esélyét. Sőt, a kardiovaszkuláris eredetű megbetegedések férfiaknál merevedési zavarokat is okozhatnak.
A metabolikus szindróma diagnózisát akkor mondhatjuk ki, ha az alábbi kockázati tényezők közül legalább három jelen van: centrális, úgynevezett alma típusú elhízás, kóros vérzsír-összetétel (alacsony HDL-koleszterin, emelkedett triglicerid), magas éhomi vércukor, vagy emelkedett vérnyomás.

A négy kockázat

Elhízásról akkor beszélhetünk, ha az ember testsúlya legalább 20%-kal haladja meg az ideális értéket. A túlsúly elősegíti az inzulin rezisztencia kialakulását, aminek eredményeképpen a szervezet nem a megszokott módon reagál az inzulinra. A metabolikus szindrómára az alma típusú elhízás jellemző, amikor a zsír a törzs és a has körül rakódik le.

A koleszterin és a trigliceridek szintje szintén a metabolikus szindróma fontos mutatójának számít. Kóros vérzsír-összetétel akkor áll fenn, ha vérünkben túl nagy mennyiségű a "rossz" koleszterin (LDL-koleszterin), magas a trigliceridszint, és a szükségesnél kevesebb a "jó" koleszterin (HDL-koleszterin). A vér trigliceridszintjének megemelkedése elősegíti a verőereket elzáró zsíros lerakódás (plakk) kialakulását, megnehezítve ezzel a vér eljutását a szívhez. A HDL-koleszterin segít eltávolítani az erekből a lerakódott plakkokat, és megakadályozza az erek elzáródását. Ha a vérben sok a HDL, annak jótékony hatása van a szívre, ellenben a szükségesnél alacsonyabb HDL-koleszterinszint szívinfarktus vagy stroke kialakulására hajlamosíthat.

A magas vércukorszint is jelentős kockázati tényező. Normális körülmények között a cukor hamar eltűnik a vérből és beépül az energiaraktárba, ellenkező esetben kórosan megemelkedik, így a vérben lévő glükóz a szervezet minden szervéhez és szervrendszeréhez - többek között a szívhez, az erekhez, a vesékhez és az idegrendszerhez - eljut. Ez az állandó "cukortámadás" az adott szerv vagy szervrendszer károsodásához vezethet. A magas vércukorszint a szívizomelhalás, a stroke, a vakság és a végtag elvesztésének veszélyét is magában rejti, ezen túl gyakran vezet 2-es típusú cukorbetegség kialakulásához.

A magasvérnyomás esetében a verőerekben túlságosan nagy nyomással áramlik a vér, ami károsítja az érrendszert: az erekre ható tartós nyomásemelkedés következtében faluk megvastagszik, és veszít rugalmasságából. A létrejövő érelmeszesedés érintheti a szívet ellátó verőereket is. A magasvérnyomás önmagában nem okoz tüneteket, de szívinfarktus, stroke és veseelégtelenség kialakulására hajlamosíthat.

Metabolikus szindróma esetén az felerősödik az érelmeszesedés folyamata, mely az artériák egyik leggyakoribb megbetegedése. Az elváltozás tudományos elnevezése az arteriosclerosis vagy az atherosclerosis. Ha lefordítjuk a szakkifejezéseket, sokat elárulnak a betegségről. Az arteriosclerosis fogalma az arteria (artéria) és scleros (kemény) görög szavakból tevődik össze. Ezek egyben az artéria-elmeszesedés jellegzetes jegyeihez vezetnek: az artériák fala megkeményedik és megvastagodik. Az atherosclerosis kifejezésben a görög athere szó rejlik, ami "búzalisztpépet" jelent. Ez esetben az érintett artériaterületek - az ér felmetszése után - kissé a lisztpépre emlékeztetnek.

A férfiak duplán veszélyeztetettek

Talán kevéssé ismert tény, hogy a merevedési zavar hátterében sokszor valamilyen keringési betegség húzódik meg. Ráadásul ez a kockázat a negyvenes éveiben járó, a szexuális étvágyat tekintve aktív férfiakat is érinti. Az erekcióhoz ugyanis nem csak szexuális ingerre, hanem jól működő érrendszerre is szükség van, a barlangos testecskék vérrel való telítődése a keringéssel összefüggő folyamat. Márpedig a merevedési zavarral érintett magyar férfiak több mint felénél diagnosztizálható valamely társbetegség: cukorbetegség, magasvérnyomás, szívbetegség, illetve a hormonháztartás vagy a pajzsmirigyműködés zavara mutatható ki.

Sokan csak a merevedési zavar bekövetkeztekor fordulnak orvoshoz - vagy akkor sem. Nemegyszer azonban ilyenkor már nagyobb baj van, mint ha időben kezeltették volna addig ártalmatlannak vélt tüneteiket. Pedig a bajt meg is lehetne előzni: az egészséges életmód - például a dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás mellőzése, az étkezésre való odafigyelés - a szív- és érrendszeri betegségek mellett a merevedési problémák rizikóját is csökkentheti.

A megelőzés és a megoldás

A legújabb kutatások szerint a metabolikus szindróma szoros összefüggésben van az anyagcserével, vagyis a táplálék feldolgozásának módjával. Normális körülmények között a táplálék cukor és egyéb alapvegyületek formájában kerül a vérkeringésbe. A vércukorszint megemelkedésekor a hasnyálmirigy inzulint termel. A sejtekhez kapcsolódó inzulin lehetővé teszi a glükóz bejutását, melyből a sejtben energia keletkezik. Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy a sejtek nem képesek reagálni az inzulinra. Egyes kutatások szerint ez az inzulinrezisztens állapot áll a metabolikus szindróma kialakulásának hátterében.

Hatásos módja lehet az inzulinrezisztencia megelőzésének és csökkentésének - a nem elégszer hangsúlyozott - egészséges táplálkozás és a mindennapi testmozgás. Negyven felett mindazonáltal indokolt rendszeres orvosi kontrollal, szükség esetén kezeléssel kiküszöbölni ezt az alattomosan romboló betegséget.

Forrás:[origo] egészség



Miért válasszuk a Kandesn bőrápolókat?

A jó bőr alapvető fontosságú egészségünk megőrzése érdekében. A bőr szervezetünk legkülső rétege, s így minden külső, környezeti hatás közvetlenül éri. Mi több, a bőr szervezetünk legnagyobb összefüggő szerve, amely fontos védő és kiválasztó funkciót tölt be. Állandóan látható, szem előtt van, tehát bőrünket is tisztítani, táplálni, s egyensúlyban tartani kell mind jobb külső megjelenésünk, mind egészségünk javítása érdekében.

A Kandesn bőrápoló és kozmetikai termékcsaládja bőrbarát, pH-értéke (kémhatása) kiegyensúlyozott, enyhén savas. Ez azért fontos, mert - ellentétben a legtöbb bőrápoló tömegtermékkel - a Kandesn nem roncsolja szét a bőr természetes “védőpajzsát”, az úgynevezett savköpenyt. Míg az általában kapható, erősen lúgos kémhatású szappanok, tisztítószerek és bőrkészítmények szétrombolják a savas védőréteget, utat engedve a külső szennyeződéseknek, baktériumoknak, addig a Kandesn táplálja a bőr savas védőpajzsát, s segít a szép, egészséges bőr elérésében.

A Regeneráció filozófiájának megfelelően a cég csakis a legfinomabb, természetes gyógynövény-kivonatokat és alapanyagokat, köztük squalene olajat és jojoba olajat, használ fel a Kandesn készítmények gyártásához. A bőr természetes öntisztító folyamatai jól harmonizálnak a Kandesn termékekkel, amelyek segítenek a bőr egyensúlyának megteremtésében, az öregedés hatásainak enyhítésében. A Kandesn termékek nem tartalmaznak ásványolaj- vagy petróleum-származékokat, amelyek valójában eltömítik a bőrpórusokat, ahelyett, hogy tisztítanák és táplálnák azokat. A Kandesn termékei így nem képeznek zsíros “filmet” a bőr felszínén, hanem a benne lévő extra finom növényolajnak, a squalene-nek köszönhetően gyorsan felszívódnak a bőr mélyebb rétegeire.

A Kandesn termékeket a SR saját tulajdonában lévő üzemeiben állítják össze, gyártják, ellenőrzik és csomagolják, szigorú minőségellenőrzési szabályok szerint. Csakúgy, mint a cég valamennyi élelmiszer-termékénél, a minőségellenőrzés végigkíséri a gyártási folyamat valamennyi fázisát. A termékek műtő-tisztaságú, tisztított levegőjű, por- és baktériummentes környezetben készülnek csúcstechnológiájú gyártási folyamatokon keresztül.

A Kandesn termékekkel állatokon soha nem kísérleteznek. Nem használnak mesterséges szín- és illatanyagokat. A termékeket arra készítik, hogy segítse a bőr természetes szépségét, semmint, hogy eltakarja a hibás bőrt, vagy hogy megváltoztassa a bőr természetes egyensúlyi állapotát.

Mint a világ egyik legjobb, természetes alapanyagú készítmény-családja, a Kandesn termékek ideálisak azok számára is, akik szeretnének egy csúcsminőségű termék használata révén egyensúlyba kerülni.

Ön akár férfi, akár nő, akár fiatal, akár öreg, a Kandesn bőrápoló készítmény-család Önnek készült. Természetesen.




Ételnek látszó tárgyak a boltok polcain

Szeretjük azt hinni, hogy amit az élelmiszerbolt polcáról leemelünk, az legalább nagyjából hasonlít arra a termékre, aminek a címke alapján hisszük. Ám, ha jobban szemügyre vesszük az élelmiszernek látszó tárgyakat, csodás felfedezésekre bukkanhatunk.

A rák-szerű

A tenger mélyén tanyázó rák igazi luxuscikknek számít, hiszen nem könnyű hozzájutni, és a húsát kinyerni is komoly munka. Így mindig is többe került, mint az egyszerű halféle, vagy a szárnyashús. De ha egyszer a rák ennyire drága, hogy lehet, hogy világszerte egyre több lassú és gyorsétterem kínálja teljesen megfizethető áron a rákcsemegét?

A válasz a rákhús-imitációban keresendő, ami legfeljebb annyiban mutat hasonlóságot a rákkal, hogy szintén vízi élőlényből készítik. Nevesítve az egyszerű, silány minőségű, olcsó hal húsából, ami különböző tortúrák sorozata után péppé válik, majd színezve és formába töltve a valódi rákhúshoz igen hasonló valamivé szilárdul.

A rántotthús-szerű

A mirelit rántottszelet szinte már hungarikum. Csomagolásán csinos, vasárnapi ebédhez méltó víner snicliket látunk, ám amint kibontjuk a csomagolást, csak egy óriás nuggets-hez hasonlító valamivel találkozhatunk. És bár a "rántott sertésszelet" a magyar fogyasztó szótárában a bepanírozott, kisütött malachúst jelenti, ebben az esetben csak fedőnévről beszélhetünk, hiszen ennek a valaminek mindössze 35%-a disznóhús, amit szójával, csirkebőrrel, plazma porral, vízzel, glükózsziruppal, és még számos adalékanyaggal tuningolnak.

A vodka-szerű és a pálinka-szerű

Az egészségre ártalmas verziók fogyasztása leginkább a kétes eredetű, nem bolti szeszesitalok esetében fenyegethet bennünket. Míg a pálinka készítése zömmel hazánkra jellemző, vodkát egy kicsit többen gyártanak, és természetesen hamisítanak is. Márpedig a nem eredeti vodkából könnyen juthat szervezetünk kiadós mennyiségű methanolhoz, ami végül is alkohol, ám leginkább versenyautó-üzemanyagként és fagyállóként ismert.

A magyar boltok polcain pedig ott a pálinkára megtévesztésig hasonlító valami: tetszetős üvegben, gyümölccsel a címkéjén, a pálinka említése nélkül csábítja a vásárlót a szolid árcímke. Sokan tényleg csak az ital csomagolását nézik: csücsül benne egy gyümölcs, és mézes, vagy fütyülős van a palackra írva, egyből azt hiszik, ez csak pálinka lehet. Pedig ezekben a termékekben aromákat, vizet, és sokszor egyéb, pálinkába nem való anyagokat is találunk.

A sajt-szerű

Bár jellemzően nem készítünk otthon sajtot - legalább is nem direkt -, azért van valami elképzelésünk arról, hogyan készül. Valószínűleg a tejhez van köze... és azt érlelik, vagy valami hasonló dolgot csinálnak vele. Mindegy, egy tehén biztos benne van a folyamatban, nem?

Az igazi sajt arról ismerszik meg, hogy a címkéjén ilyen szavakkal lehet találkozni: "tej", "sajtkultúra". Ugyanakkor az ártatlan finomságok között időnként találkozhatunk olyan termékkel is, amelyik ugyan megtévesztésig hasonlít a sajtra, mégsem az. Ezek "élelmiszerkészítmények", továbbá "pizza- és szendvicsfeltétek", amik tartalmazhatnak néha egy kevés sajtot, de az is lehet, hogy nem. És semmi esetre sem olvadnak vagy pirulnak úgy, mint a valódi sajt.

A legrosszabb, hogy ezekben a termékekben "növényi olaj" álnév alatt az így-úgy módosított keményítő mellett legtöbbször hidrogénezett olajokat (zömmel az olcsó szójaolajat) találunk, ami egyáltalán nem tesz jót az egészségnek. És persze aromát, ami nyilvánvalóan a sajtízt kiváltani hivatott kémiai anyag.

És mielőtt azt hinnénk, hogy ez valami magyar vagy amerikai specialitás, nézzük csak meg a hollandokat: a polcokon sorakozó sajtok negyven százalékát valójában olaj, keményítő és tejfehérje keverékéből állítják elő. Gyorsan és olcsón.

A mézszerű

Ha a feldolgozó üzem 800 forintért veszi az akácméz kilóját, majd az üvegekbe töltés, szállítás, munkabérek és egyéb járulékos céges költségek rászámításával megint csak 800 forintért értékesíti ugyanazt, a mennyiséget, elég nyilvánvaló, hogy közben az eredeti mézet valamivel feldúsítják. Egész pontosan izocukorral. Folyékony cukorról van szó, az akácmézhez hasonló színű és állagú nektár-szerű anyagról. Így fordulhat elő, hogy olyan méznek címkézett élelmiszert is a polcokre kerülhet, amely valójában csak 3% mézet tartalmazott.

Csakhogy a mézes üvegeken nem tüntetnek fel összetevőket. Akkor honnan tudhatjuk, melyik a valódi? Édemes méhésztől vásárolni, illetve viszonylag biztosra mehetünk a vegyes virágmézzel, ami a pollentartalom miatt kicukrosodik. Ha a virágméznek vásárolt áru a közepe felől nem cukrosodik, akkor bizony nem méz. Szóba jöhet még a repceméz is, ez ugyanis ahogy lehul, kifehéredik és megszilárdul, ezt pedig nem lehet szirupokkal utánozni.

Az eperszerű

Nem nehéz dolog elérni, hogy valaminek eperíze legyen, azért mégis sejtjük, hogy ennek az eperhez nem sok köze van. Sokszor szárított, vagy hulladék gyümölcsöt kapunk a késztermékekben, és az élelmiszeripar akár az eper szárát is képes hasznosítani. A tájékozottabbak a fűrészporos módszerről is hallottak már.

Ám ez mind divatjamúlt eljárás: az eperaroma (amit a fagyikban, gyorséttermi shake-ekben, italporokban található) ma már kb. 50 különböző vegyi anyagból készül. Csak néhány ezek közül: amyl acetate, amyl butyrate, amyl valerate, anethol, anisyl formate, benzyl acetate, benzyl isobutyrate, butyric acid...


Forrás [origo]



A modern embernek újra kéne tanulnia az evést

Furcsán hangzik, hogy manapság az evést is tanítani kell, de sokak számára az étkezések már csak két rohanás között a szükséges rossz jelentik. Enni ugyan a legtöbb ember szeret, de sem elég időt, sem elég figyelmet nem szentelünk annak, hogy megfelelően koncentráljunk a folyamatra, ez pedig zavart okoz az emésztésben, hosszútávon az immunrendszer- és a szervezet működésében is.

Mivel immunrendszerünk állapota elsősorban beleink működésétől függ, a felborult emésztés következtében az emésztetlenül erjedő ételekből rengeteg méreganyag szabadulhat fel a testben, folyamatosan aláásva egészségünket. A falás vagy éppen a túl forró ételek belapátolása gyomorégést, puffadást, akár hasi fájdalmat is okozhat.

Hogy az étkezés terén milyen távol kerültünk a normálistól, az abból is kiderül, hogy lassan már képzésre szorulunk ezzel kapcsolatban. Az átgondolt, tudatos, lassabb tempójú, szükségleteknek megfelelő táplálkozást ezért az Egyesült Államokban újabban külön kifejezéssel illetik: "természetes emésztéskönnyítő terápiának" nevezték el.

Hogyan működünk?

Emésztőszerveink mérete testünkhöz arányítva óriási. Vékonybelünk 5-7 méter hosszú, és felszívó felülete elérheti a 250 négyzetmétert is - ez kb. egy normál teniszpálya méretének felel meg.

Emésztésünkben részt vesz még a nyelőcső, a gyomor, a vastagbél, a máj és a hasnyálmirigy, valamint az. A tápláléknak igen hosszú utat kell bejárnia, míg végül távozik a szervezetedből. A lebontást baktériumok és enzimek segítik.

Az enzimek a nyálmirigyekben, a gyomorban és a hasnyálmirigyben termelődnek. Minden fő táplálékféleségnek megvan a saját bontómolekulája: az amilázok a szénhidrátokat, a lipázok a zsírokat míg a proteázok a fehérjéket bontják. A bontóenzimek célja az, hogy a táplálékkal bevitt anyagokat olyan egységekre szedjék szét, amiből aztán szervezet felépítheti izmait, csontjait és a zsírszövetet.

Az elmúlt évek-évtizedek egyik táplálkozástudományi felfedezése az volt, hogy a zöldségek-gyümölcsök nyers állapotban sok emésztés megkönnyítő enzimet tartalmaznak - főzéssel vagy más feldolgozási módszerrel azonban ezek elbomlanak. A zöldségek-gyümölcsök nyers állapotban való fogyasztását ezért ma már minden táplálkozási szakértő ajánlja.

Nem a tabletta a megoldás

Betegségeink jó része az elégtelen emésztés következménye. Ezt felismerve a gyógyszergyártó cégek egyre újabb emésztéskönnyítő szereket dobnak piacra, ám ezek a szerek többnyire nem oldják meg a problémát, legfeljebb késleltetik a következményeket, ha valaki továbbra sem étkezik egészségesen. Hiszen mi értelme annak, hogy valahányszor túlesszük magunkat, bedobunk egy tablettát? Az emésztésünk valóban felgyorsulhat tőle, ám ettől még a szervezetnek meg kell küzdenie az extra kalóriákkal, zsírokkal. Ennél nyilván sokkal jobb megoldás annyit enni, amennyire a szervezetünknek szüksége van.

Napjaink másik fő problémája, hogy egyszerűen elfelejtettünk rágni. Pedig ezzel nagyban csökkenthető a gyomor és a belek hirtelen terhelése, ugyanis az emésztőenzimek már azelőtt elkezdenek termelődni, hogy a táplálék megérkezne. A gyomor ugyanis már akkor megkapja az impulzusokat az agytól - nemsokára táplálék érkezik - amikor elénk kerül az étel, így felkészül a rá váró munkára. Lassabb ütemű evéssel és kisebb falatokra bontott táplálékkal a gyomor és a belek is könnyebben megbirkóznak.

Fontos lenne megérteni, hogy az evés optimális esetben egyfajta szertartás - nem véletlenül mondtak egykor hálaimát az étkezések előtt. Minél nyugodtabb körülményeket teremtünk a reggelihez, ebédhez, vacsorához, minél több érzékszervünk fogadja be az ételhez kapcsolódó impulzusokat, szervezetünk annál felkészültebben fogadja a bevitt táplálékot. Hogy agyunk a helyes utasításokat adja emésztőrendszerünknek, legalább olyan fontos, mint az hogy egészséges, építő hatású ételeket fogyasszunk. Ha állva vagy épp kocsiban ülve dobunk be egy szendvicset, fel sem fogjuk, mit történik, pusztán a mardosó éhséget igyekszünk csillapítani. Az így bevitt étel nem okoz örömet, és a tápanyagok felszívódása sosem lesz optimális.

Forrás [origo]



Ahány ország, annyi ételpiramis


Minden nap együnk tojást, kerüljük a tojást, igyunk tejet, ne igyuk tejet, csak margarint, csak margarint ne... Nagy a káosz az egészséges táplálkozás terén, de szerencsére látszik a fény az alagút végén.

Ma Magyarországon az orvosok és a táplálkozási szakértők saját belátásuk szerint adnak tanácsot azzal kapcsolatban, kinek mit kell ennie. Ez többnyire attól függ, hogy az illető szakember mikor járt iskolába, és akkor épp milyen volt az uralkodó széljárás ezen a téren. Sajnos, még ma is zömmel a koleszterin miatt aggódnak, pedig ennél sokkal összetettebb az egészséges táplálkozás kérdése.

Piramisok régen és most

A nyugati világ táplálkozási irányelveit általában az USA sztenderdjei határozzák meg. Amikor a kilencvenes évek elején megalkották az első ételpiramist, a legtöbb ország ezeket vette át ajánlási mintának. Emellett szinte minden európai országnak vannak saját táplálkozási irányelvei, zömmel piramis, néha kör formában, nekünk, Magyaroknak pedig házikónk van - egy nagyon régi házikónk...

Így lehetséges, hogy 2009-ben Magyarországon egy cukorbetegnek 50 százalék szénhidrát-tartalmú táplálkozást írnak elő, ám azt nem mondják meg, milyen forrásokból is származzon ez a mennyiség. Így nem csoda, hogy a cukorbetegséget "nem lehet" kezelni, és annyi szövődménye van...

Az amerikai étel-piramis a gabonát, a tészta- és kenyérféléket, a rizst és a kukoricát kiáltotta ki a táplálkozás alapjának, és ezekre épül rá az összes többi ételcsoport. Érdekes megjegyezni, hogy ezt a piramist az USDA, vagyis az Egyesült Államok Agrárminisztériuma állította össze.

Az étel-piramist ötévenként vizsgálják felül, és mindig sok vita tárgyát képezi. 2005-ben született meg az "Az én piramisom" elnevezésű program, amely már hangsúlyozza, hogy az emberi szervezet szükségletei nem uniformizálhatóak, igényeink viszonylag egyediek, de legalábbis több típusba sorolhatóak. Ez nagy előrelépésnek számít, ahogyan az is, hogy a zöldség és a gyümölcs végre felzárkózott a gabonák mellé, illetve szabad utat kapott a tojás is.

Ezzel együtt az utolsó változat még mindig a zsírszegény tejtermékek fogyasztására buzdít, és összességében a zsírok és olajok egy alig látható (ezért citromsárga) szeletkét kaptak a piramisból. Az új ételpiramis formabontó módon függőlegesen, a csúcsba összefutó sávokkal jelezte az egyes ételek szükséges arányát a táplálkozásban - ettől persze sok kritika érte, hiszen bár látványos volt, pontosan értelmezni senki nem tudta.

Európa egy lépéssel előrébb?

Nem, sajnos nem - legalább is, ami az átlagot illeti. Viszont érdekes, hogy az osztrákok, a svájciak és a spanyolok mindenkit megelőzve helyezték a zöldségeket és gyümölcsöket a piramisuk vagy táplálkozási körük legnagyobb szeletébe.

A mi magyar házikónk pedig túlzott egyszerűségében már erősen düledezik: mindössze öt ételcsoportot különböztet meg, ebből a gabonákat, a zöldség-gyümölcsöt, a húst és a tejterméket azonos mennyiségben ajánlja, és a házikón kívülre helyezi a cukrot és a zsiradékot.

Mindent bele!

A Harvard Közegészségügyi Tanszéke már korábban lobbizott egy átlátható, érthető, és valóban az egészséges életmódot segítő piramis érdekében. Kitartó munkájuknak meg is lett az eredménye: a 2010-es Egészséges Táplálkozás Piramisának keresztelt ajánlást már velük együtt állította össze az USDA.

Ennek a legalsó, tehát legszélesebb fokát a napi testmozgás, a testsúlyellenőrzés és a megfelelő táplálkozásra való odafigyelés alkotja. Így minden más étel csak jóval kisebb helyet tudott elfoglalni a piramisban, amivel az elfogyasztott étel mennyiségének csökkentésére hívják fel a figyelmet. Felette találjuk a teljes gabonákat, növényi olajokat, zöldséget és gyümölcsöt, örvendetes mennyiséget hagyva a jófajta zsiradékoknak.


A következő sávon osztoznak az olajos magvak, a hüvelyesek és a tofu, valamint a halfélék és a csirkehús. Érdekes, és roppant innovatív lépés, hogy a következő, egész kicsi sávot szentelték a tejtermékeknek, alternatív megoldásként pedig a D-vitamin pótlást javasolják. A piramis csúcsába száműzték a finomlisztet, a cukrot, a cukrozott üdítőket, a vörös húst, a vajat, a sót, és - tessék kapaszkodni - a fehér rizst és a burgonyát is.

És bár a tojás valahogy lemaradt az egész piramisról, javasolják a táplálékkiegészítők szedését, illetve "nem mindenki számára" megjelöléssel a mérsékelt alkoholfogyasztást is engedélyezi a rendszer.

Mindenki egyedi eset

Megnyugtató, amikor akad egy hivatalos táplálkozási ajánlás, ami figyelembe veszi, hogy az emberi szervezet nem egy kaptafára készült. Ezen a piramison egy vegán étrendet is el lehet helyezni, de nem számít egészségtelennek a gabonamentes táplálkozás, a nyerskoszt-diéta, a lúgos étrend, és egyetlen épeszű táplálkozási irányzat sem - amennyiben a piramis minden szintjéről a megfelelő arányban választunk.

Kínálnak alternatívát annak is, aki nem tud, vagy nem szeretne tejterméket fogyasztani, vagy épp rengeteg zöldségre és mellette állati fehérjére szeretné az étrendjét felépíteni. Ebből a megfontolásból adagokat sem javasol a piramis, hiszen a szerevezettől, a testmozgástól, és az elfogyasztott ételek kombinációjától függ, miből mennyire van szüksége az illető szervezetének.

Forrás [origo]



Bőrápolás húsztól hatvanig

A bőr öregedése nem egyszerűen a korral járó, befolyásolhatatlan jelenség, sokkal inkább a környezeti hatások és saját életmódod következménye. Sok odafigyeléssel le lehet tehát lassítani, de az egyes életszakaszok különböző törődést igényelnek. Mikor mi történik a bőröddel, és mit tehetsz ellene?

Húsz évesen nincs sok gond

Bőröd anyagcseréje húszas éveidben működik a legjobban: megfelelő gyorsasággal cserélődnek a hámsejtek, a bőr puha és sima, nem hámlik, nem gyulladt. Ebben a korban a bőrfelszín alatti rostok (kollagén és elasztin, azaz rugalmatlan és rugalmas rostok) szintje optimális, ezért jó a bőr rugalmassága, telítettsége. Az egyetlen problémád esetleg a túl korai ráncosodás lehet.

Húszas éveidben tehát elég, ha rendszeresen használsz valamilyen hidratáló krémet. A sminket, és az utca koszát mindig alaposan mosd le a bőrödről, kerüld az erős napfényt, és a levegőtlen, füstös helyeket. Hetente egyszer érdemes bőrradírt használnod nem csak az arcodon, de az egész testeden. Zuhanyzás után, a még nedves testedet masszírozd át valamilyen finom olajjal (lehet mandula, jojoba vagy avokádó), és hetente legalább egyszer ülj egy fél órát olyan langyos fürdővízben, melybe 1 kg jódozatlan tengeri sót szórtál, ez ugyanis lúgosít, méregtelenít.

Az átbulizott éjszakákat másnap ellensúlyozd bőséges folyadékbevitellel, és persze egy kiadós alvással, máskülönben az éjszakák igen erős nyomot hagyhatnak szépségeden.

Kis odafigyeléssel nagy különbség harmincon túl

Több mint valószínű, hogy harmincas éveidben felfedezed az első kellemetlen változásokat a bőrödön, csalódottan szemléled az egyre mélyülő cellulit-gödrök (úgy is mint narancsbőr) és fogyási csíkok mintázatát tested egyes részein, miközben arcodon megjelenhetnek az apró, szemkörnyéki szarkalábak is. Mimikai ráncaid (a homlokráncolás, hunyorítás, mosolygás nyomai arcodon) is mélyülni kezdenek.

Mindez annak köszönhető, hogy harmincas éveidre kissé már lelassulnak tested anyagcsere-folyamatai, és a leépítő funkciók kerülnek inkább túlsúlyba. Ideje elkezdened jobban odafigyelni a táplálkozásodra, minél több antioxidánsban gazdag, friss gyümölcsöt és zöldséget fogyassz.

Ha lehet, kerüld az éjszakázást, és alkoholt is csak nagyon ritka alkalmakkor igyál. A cigaretta méreganyagai töredékére csökkentik a sejtek élettartamát, ezért a füstölésnél semmi nem ráncosítja jobban a bőrt: harminc évesen tehát legfőbb ideje, hogy leszokj a dohányzásról.

Egész évben használj fényvédővel és antioxidánsokkal ellátott krémeket, és legalább havonta egyszer menj el egy kozmetikai kezelésre. Ha teheted, hetente egyszer járj teljes testmasszázsra. A radírozást, testolajozást, és sós fürdőt érdemes tovább folytatnod.

Évente kétszer tarts teljes méregtelenítő kúrát (ősszel és tavasszal), és tanulj meg lazítani. A nyugodt, kiegyensúlyozott lelkivilág a legjobb konzerváló, meditálj tehát minél többet.

A negyedik iksz után

Negyvenes éveidre a rohamosan mélyülő ráncok és a bőr elasztikusságának fokozott csökkenése jellemző. Nem csak a túlzásba vitt napozás vagy szoláriumozás következményei ezek, hanem annak is, hogy a szervezet ösztrogén-termelése egyre csökken. Az ösztrogén felelős ugyanis azért, hogy a bőrt felépítő anyagok szerkezete és a sejtek víz-, illetve zsírtartalma egyensúlyban legyen.

Negyven éves korra ez az egyensúly általában felborul, ezért bőrödet sokkal szárazabbnak, fakóbbnak érzed, mint eddig. Az ösztrogénszint csökkenését lehet speciális, ún. fitoösztrogénes krémekkel egyensúlyozni. Krémezéskor különös figyelmet fordíts a nyakra és a dekoltázsra - ez utóbbit még plasztikai műtéttel sem lehet utólag fiatalítani.

Bőröd lazaságát izmaid feszességével is ellensúlyozhatod. A legfontosabb szépségtrükk ebben a korban mégis a rendszeres, kielégítő pihenés és nyugalom. Az előző évtizedekben használt praktikák mindegyike folytatható negyvenévesen is, de ne sajnálj magadtól kéthetente egy kozmetikai kényeztetést és havonta egy mezoterápiás kezelést sem. Ha eddig nem tetted, most érdemes felkeresned egy sminktanácsadót, hogy megtanuld hangsúlyozni, illetve diszkréten elrejteni, amit kell az arcodon. Mivel bőröd ebben a korban egyre érzékenyebbé válik, csakis a legjobb minőségű sminkeket válaszd.

Az ötvenesek és az ösztrogén

Sajnos ebben a korban a hormonszint (különösen az ösztrogén) fokozatosan csökken, ezért a bőr sokat veszít rugalmasságából és vastagságából. Az erek összehúzódása miatt a vérkeringés is tovább gyengül. A bőr melanin-termelése (bőr-azonos színezőanyag) sem folyik már zökkenőmentesen, a nők 78%-ánál megjelennek az első pigmentfoltok, 60%-uknál pedig erős száj- és orrkörnyéki ráncok jelentkeznek.

Egyre fontosabb, hogy mit eszünk, ezért hogy ezek a folyamatok minél inkább lelassuljanak, érdemes felkeresni egy orvost, aki segítséget nyújt egy hormonális szempontból is előnyös étrend kialakításában.

Ötvenesként már egyre nagyobb jelentősége van annak, hogy kifejezetten a korosztályodnak kifejlesztett krémeket használd, mert csak ezekben megfelelően erősek a hatóanyagok. A kencéket, és az előzőekben taglalt szépségtrükköket kiegészítheted oxigénes kezeléssel, lifting-kezeléssel, mezoterápiával, ráncfeltöltéssel, esetleg villanófényes pigmentfolt-halványítással is.

Hatvanévesen is vonzón

A klimax gyors változásokat hoz a bőr öregedésében: néhány év alatt annyit változhat az arcod, mint régen tíz év alatt. Ez különösen igaz akkor, ha korábban túlzásba vitted a napozást vagy a szoláriumozást. A klimax utáni első tíz évben a női szervezet ösztrogén-szintjének csökkenése a kollagén nagyjából 30%-os megfogyatkozásával jár.

A kollagén a bőr szilárdító váza, összetartja a bőrt és alátámasztja az egyéb szöveteket, illetve vérereket, ezért ha szerkezete megtöredezik, a bőr megereszkedik és ráncosodni kezd. A tested teljes területén erős pigmentfoltok jelenhetnek meg, bőröd egyre vékonyodik (a bőr alatti zsírréteg fogyásának köszönhetően), ez erősen megváltoztathatja arcod karakterét.

Bőröd nagyon lassan regenerálódik, érdemes ezért segítségére sietned különféle kezelésekkel - elsősorban hámlasztó hatásúakkal. Felejtsd el a szappant, ezentúl csak szappanmentes bőrtisztítókkal mosakodj. A száraz levegő is veszélyes ellenség: fűtési szezonban mindig használj párásítót a lakásban. Az arcod mellett valószínűleg a lábszárad bőre a legszárazabb, ezt érdemes naponta többször is krémezned.

A rendszeres masszázs ebben a korban egyre fontosabbá válik, mert gyorsítja az amúgy egyre lassuló keringést. Keringésfokozásra, illetve méregtelenítésre az ún. mágneses vibrációs kezelést is érdemes kipróbálni.

Forrás [origo]
Lap tetejére


Miként méregtelenítsük a bőrünket?

1. Időzített bombák a piperetáskában

A nők 90 százaléka a kelleténél tovább használja sminkkészletének egyes darabjait. Pedig ez veszélyes - és a szépítés szándékával tökéletesen ellentétes következményekkel járhat. Kiütések, viszketés, gyulladás, könnyes szem és foltos bőrpír fenyegeti az esetleges óvatlanság miatt! A sminkeszközöknél nem mindig adott a szavatossági idő. A bőrgyógyászok szerint az alapszabály legyen: ha már az idejére sem emlékszünk, hogy mikor vásároltuk az adott darabot, nagy valószínűséggel ideje kidobni, s újat venni. A kozmetikumok ugyanis előbb-utóbb megromlanak! Sokszor előbb, mint utóbb.
Rúzs, szájfény - allergia, szájszárazság. Nehéz megválni egy csodálatos színű rúzstól... Ha azonban már legalább két éve használjuk - mennie kell! Vonatkozik ez azokra is, amelyeket esetleg még ki sem nyitottunk.
Mivel fenyeget?
Jóllehet a rúzsok a benne található pigmenteknek és zsíroknak köszönhetően viszonylag hosszú élettartamúak, egy idő után képesek allergiás reakciókat okozni. Kiszáríthatják az ajkakat, a szárazság pedig könnyedén vezethet gyulladáshoz. A legnagyobb veszély a rendkívül kellemetlen szájherpesz, mely nemcsak, hogy fájdalmas, de még küllemünket is elrondítja.
• Tipp: amennyiben egy bulizós éjszakán barátnővel cserélgettük a rúzsokat, használat előtt mindig töröljük át zsebkendővel, így megakadályozhatjuk a
kórokozók terjedését.
Pirosító, barnító púder - pöttyös, pattanásos bőr
A poros állagú pirosítók és púderek körülbelül két évig állnak el. Ezután kezdenek
kiszáradni. Mivel használatuk során rendszeresen keverednek az arcbőrön található
természetes olajokkal, a szilárd porszemek egyre sikamlósabbak lesznek.

2. Mivel fenyeget?

A túlságosan „megöregedett” púder következménye lehet a pöttyös, pattanásos bőr! A krém állagú pirosítók és barnítók élettartama rövidebb, legfeljebb 18 hónap. Ezekben ugyanis több emulzió van, amely gyorsabban elveszti hatékonyságát.
• Tipp: legalább hetente egyszer tisztítsuk meg az ecsetet! Kapható külön erre szolgáló ecsettisztító oldat is, de nyugodtan használhatunk sampont is az ecsetek tisztítására.
Szemfesték - gyulladt szemek. Annak ellenére, hogy a szempillaspirált kellene a leggyakrabban cserélni, a legtöbben mégis ezt használják a legtovább... Minden negyedik hónapban ki kell(ene) dobni a régit! A szemhéjtussal valamivel jobb a helyzet, az legalább fél évig használható. A szemhéjpúder és a szemceruza pedig igazán hosszú életű: akár három évig is eltarthatnak.
Mivel fenyeget?
Amennyiben szem- vagy kötőhártya-gyulladástól szenvedünk, gyógyulás után ki kell dobni az összes olyan sminkeszközt, amely érintkezett a beteg szemmel.
• Tipp: szemfestéket soha ne osszunk meg mással! A könnycsatorna ugyanis telis-tele van a legkülönbözőbb organizmusokkal, esetleg kórokozókkal is.
Alapozó - kiszáradás, kiütések. Ha nem cseréltük le az alapozót és a korrektort az elmúlt egy évben, akkor jobb mindkettőt kidobni. Az olajmentes alapozók körülbelül egy évig használhatók nyugodtan. A krémes alapozók és korrektorok tovább is eltartanak.
Mivel fenyeget?
Soha ne használjuk a kelleténél tovább az alapozót. Ha megromlik, túlságosan kiszárítja az arcbőrt, és az kiütésessé válhat.
• Tipp: tartsuk az ecsetet, illetve a korrektor applikátorfejét tisztán. Az alapozószivacsot is rendszeresen, lehetőség szerint hetente mossuk ki szappanos vízben. A nem higiénikus applikátorral nagyobb eséllyel kerülnek baktériumok arcbőrére - saját magunk fertőzzük meg a bőrtünket! Miként

3. A krémek titkai: mit takarnak a hatóanyagok, a tartósítószerek?

A krémek alapösszetevői azonosak. Majd ehhez az alaphoz kerül hozzá a megfelelő hatóanyag, és jönnek létre a különböző bőrtípusra való készítmények: a hidratáló krémek, feszesítő zselék, vitaminos táplálók…
De vajon mit rejtenek a hatóanyagok?
• Konzerválószerek
Tudatos vásárlók vagyunk, kerüljük az adalékanyagokat, konzerválószereket. Azonban a gyártók sok esetben visszaélnek ezzel. Gyakran „konzerválóanyagtól mentes” védjeggyel hirdetik azokat a termékeket, amelyek amúgy sem igényelnének tartósítást. Tartósítószert tehát nem tartalmaznak - mert önmagukban is tartósítanak - az alkoholtartalmú folyadékok, a szappanok, illetve a 3-as pH alatti és a 11-es pH feletti termékek. De számos növényi hatóanyag is konzervál, úgy, mint a teafaolaj vagy a fűzfakéreg. A mézes készítményekben előforduló propolisz mellett szintén nincs szükség tartósításra. Attól, hogy egyre inkább természetes anyagokkal tartósítanak, még lehetünk az adott termékre allergiásak. Irritációt valamennyi összetétel, különösképp az illat- és színezőanyag okozhat. Tévhit, hogy a színtelen, szagtalan termékekben nincs színező- és illatanyag! Például a sárga színt okozhatja kamillakivonat, illatot pedig adhatnak a növényi esszenciák is. A krémösszetételek legvégén tüntetik fel az esetleges szín- és illatanyagok fajtáját.
• A tenger ásványai
A tengeri hatóanyagokban a bőr egészségéhez szükséges valamennyi elem megtalálható. Pozitívan befolyásolják a sejtek működését, amelyek így optimális bőrképet eredményeznek. Érzékeny bőrűek hatásos kozmetikumai lehetnek a tengervizet tartalmazó készítmények. A Holt-tenger vizében
tízszer több ásványi anyag van, mint az óceánban, így hatékonyan regenerálja a sejteket. Az algakivonatok ránctalanító kezeléseknél kiváló rugalmasítóként használhatóak. A gyulladásos folyamatok gyógyítója a tengeri iszap, amely a bőr mikrokeringését indítja be. A tengeri hatóanyagos kezelés előtt - az egészséges bőrlégzés érdekében  használjunk finom szemcséjű tengeri sót tartalmazó radírt.

4. Növényi energia

A gyógyfüvek, virágok és gyökerek a szépségápolás legősibb kincsei. Csakúgy, mint a gazdag tápanyagforrású gyümölcsök, melyek bőrsimító tulajdonsággal és antioxidáns védelemmel lettek a bőrápolás kedvelt anyagai. Vízhiányos bőr esetén használjunk tengeri plankton tartalmú kozmetikumokat. Míg száraz, húzódó bőrt vörös alga vitamintartalmával kezelhetünk, addig a barna algákat gyulladásos bőrre használjuk. A gránátalma-tartalmú krémek kiváló anyagcserefokozó tulajdonságuk miatt hódítanak. A magjából kipréselt olaja a szem környéki ráncok simításában nyújt segítséget. Leve is értékes hatóanyag, a szabad gyökök elleni védelemre alkalmas. A fényvédelem alapja a bőr antioxidáns védelme. Ebben segít a zsálya, valamint az árvácskakivonat, melyet nyári időszakban heti egyszer pakolás formájában érdemes alkalmaznunk. Stressz ellen pedig a rozscsíratartalmú nappali krémek segítenek. A legelterjedtebb növényi hatóanyag a liliomfélék családjába tartozó Aloe Vera, mely hűsítő, gyulladáscsökkentő, nedvesítő hatású.
• Illóolajok használata
Alkalmazásuk mindig higított formában történjen. Az illóolajok egyrészt a bőr pórusain jutnak be a szervezetbe, másrészt a légutakba kerülve máris pozitív hatást váltanak ki. Leginkább arc- és testmasszázshoz használjuk őket! Igazi aromaterápiás élmény, ha a megfelelő illóolajat az arckrémünkbe keverjük.
  • Pattanásos bőrre: citromfű, grapefruit, kamilla.
  • Száraz bőrre: rózsa, geránium, vanília.
  • Vegyes bőrre: ylang-ylang.
• Hormonok
A hormontartalmú kozmetikumok egyre nagyobb teret hódítanak az anti-aging eljárásoknál. Kedvező eredményei mellett azonban kritikus hatásaival is számolni kell, ezért alkalmazását orvosi vizsgálat előzze meg. Ugyanis valamennyi hormon nagy intenzitású anyag, melyből csak annyira van szükségünk, amennyi a meglévő hiányt pótolja. Az arány megállapítását pedig kizárólag orvos tudja elvégezni.

5. Szépségünk ellensége a városi élet

A munkából irány gyorsan bevásárolni, aztán fejest az éjszakai életbe - ez a hajad és a bőröd számára is megterhelő. Klimatizált munkahelyeken hajtjuk magunkat, beragadunk a közlekedési dugókba, méregdrága, nagyon kényelmetlen, de csúcsdivatos magassarkú költeményekben botladozunk a bevásárlóközpontok folyosóin, gyors pizzával vagy hamburgerrel csillapítjuk az éhségünket az ebédszünetben, munka után kocogunk egy kört még a parkban, végül lerogyunk a tévé elé.
És mindezt egy nagy füstfelhő alatt, a szmoggal, a finom porral együtt, felváltva néha az irodák vagy a bevásárló központok klímaberendezéseivel.
Környezeti támadások
Főképp a bőr szenvedi meg ezt az életvitelt, hiszen a védekezőrendszere nem igazodik a mai környezeti viszonyokhoz és modern életstílusunkhoz. A levegőben lévő apró szennyeződések és a felerősödött UV-támadások miatt vékonyabb ózonréteg mérhetően több szabad gyök kialakulását eredményezi. Ezek károsítják a sejteket és öregítik a bőrt. A tisztítás és a védelem tehát a legfontosabb feladat. A bőrre a nagyvárosi lét során egész nap lerakódó szennyeződésréteget el kell távolítani, mielőtt ágyba bújik az ember, mindegy, milyen későre jár. Minden más egyenesen vétek lenne a szépség ellen. A sietősek számára léteznek nedves tisztítókendők, amelyek mindent letörölnek a bőrről, amire nincs szüksége éjszaka. Alaposabban megy az eltávolítás a klasszikus tisztítótejjel, -krémmel vagy -zselével és -tonikkal. Még vásárlás közben is veszélynek vagyunk kitéve. Ezért mindig használjunk UVvédő sminket vagy nappali krémet. A hajat pedig védjük profi ápolószerekkel!
Legalább 15-ös fényvédelmet kérünk!
Az UV-sugarak nemcsak a nyaralás alatt okoznak károkat. A déli napfürdőzéstől is le lehet égni - még télen is. A jénai egyetem bőrgyógyász professzora, Peter Elsne szerint „A bőrt érő UV-dózis nagyjából 80%-a rövid expozíciókat okoz. Ezek közétartoznak olyan mindennapos tevékenységek, mint a munkába menet, a séta vagy a bevásárlás.”
Még ha nem is okoz rögtön leégést, hosszú távon komolyan hozzájárul a bőr öregedéséhez, korábban alakulnak ki a ráncok és a pigmentfoltok. Ezért a mindennapos bőrápoláshoz is legalább 15-ös fényvédő faktorszámú nappali krém használata ajánlatos.
Erő a hajnak
Fénytelen, száraz, lelapult haj - ennek nemcsak a nem megfelelő ápolás vagy a túl forró hajszárítás az oka. A környezeti mérgek, a levegőben lévő nehézfémek is károsítják a hajat - derül ki az egyik szépségipari cég világméretű, New Yorktól Bangkokig tartó nagyvárosi tesztjéből. Ennek „köszönhetően” a haj mindennap aminosavakat veszít, melyek a hajkeratin alapanyagai. A haj elvékonyodásának, hullásának gyakran a stressz áll a hátterében. A feszült, görcsös ember fejbőrében megakad a hajgyökerek tápanyagellátása. Ezt megakadályozandó behunyt szemmel, az ujjainkkal enyhén nyomkodjuk meg a fejbőrt minden nap. Este, a masszázs előtt felvitt ampullapakolással megerősíthetjük a hajgyökereket.
Gyorséttermi bűnözés
Munkába menet kávé egy papírpohárból, délben zsíros gyorskaja, nassolni valami édesség, este chips és valamilyen falatkák az energiaitalhoz: a nyüzsgő nagyvárosi nők étrendje gyakran nem kiegyensúlyozott. Aki stresszesen él, annak hozzá kellene szoktatnia magát, hogy a nap első felében többet egyen, hiszen akkor van a legnagyobb szükségünk az energiára. Szánjunk időt a reggelire (lehetőleg teljes kiőrlésű kenyérrel, müzlivel, gyümölcsökkel). Gondoskodjunk az idegsejtek számára is elegendő táplálékról, B1- és B6- vitaminról (teljes kiőrlésű kenyérben), kalciumról (pl. tejtermékekben, banánban), cinkről (pl. marhahúsban, halban, tengeri gyümölcsökben) és magnéziumról (pl. zöldfélékben, olajos magvakban). Aki pedig nem akar lemondani a reggeli koffeinlöketről: minden kávé után igyon meg egy nagy pohár vizet.

Forrás: nana.hu
Lap tetejére


Tények és tévhitek a táplákozásról, a testsúlyról és a túlsúlyról

Korunk karcsúságideállal kapcsolatos legszembetűnőbb ellentmondása, hogy míg a magukat életmódprogramnak álcázó diéták, fogyasztószerek, valamint az újabbnál újabb és nemegyszer az emberi szervezetre igen káros hatású fogyasztási technikák forgalma virágzik, addig az elhízottak aránya ahelyett, hogy csökkenne, egyre emelkedik.
A világon évente közel 500 ezren halnak meg a túlsúly okozta szövődménybetegségekben. Ezért a WHO az ezredforduló egyik legégetőbb kihívásának nyilvánította az elhízás elleni küzdelmet. Az elhízás és az evési viselkedés egyéb zavarai mögött számos lelki ok fellelhető, amelyek feltárása és megértése mellett szükséges a biológiai és szociokulturális (családi háttér, testideálok, az étel értéke) tényezőkkel való kölcsönhatásuk vizsgálata is.
A modern fogyasztói társadalom egyszerre stimulálja és elnyomja a vágyakat a fogyasztásnövelés érdekében. Egy reklámidő alatt igyekeznek meggyőzni minket arról, hogy kizárólag zsírszegény és cukormentes termékeket fogyasszunk, valamint feltétlenül vegyük meg a 25%-al megnövelt méretű sültkrumplit, jégkrémet, mert az sokkal jobban megéri (hogy a gyorséttermek XXL akcióiról már ne is beszéljünk...).

A kalóriaszámolgatás kelepcéje

  • Az ételek kalóriatartalmának hosszas vizsgálgatásának nem sok értelme van, ugyanis a bevitt táplálék hasznosulását az alábbi tényezők együttesen befolyásolják:
  • a táplálék összetétele, energiaértéke
  • a táplálék ízletessége
  • a táplálékfelvétel időbeli viszonyai
  • a fizikai aktivitás
  • az érzelmi és szociális hatások
  • az idegi és hormonális tényezők
  • gyógyszerek vagy egyéb anyagok (nikotin, alkohol, kávé).

A testsúlynak vannak genetikai meghatározói, ezekről az alábbiakban olvashatsz:

- TESTZSÍRSEJTSZÁM
A zsírsejtek szaporodni kizárólag csecsemőkorban és a serdülőkor kezdetén képesek. Ugyanakkor méretüket egész életünkön keresztül tudják növelni és csökkenteni a szervezet által raktározott zsír mennyiségétől függően. Tehát, a gyermekkori kövérség hajlamosíthat ugyan felnőttkori elhízásra vagy evészavarokra, de egyáltalán nem törvényszerű, hogy rendszeres és az életmódnak megfelelő táplálkozás mellett ez bekövetkezik. Ugyanakkor a zsírleszívással megszerzett karcsú alakot is csak addig élvezhetik, akik e módszer mellett döntenek, amíg a zsírsejtek újra fel nem töltődnek... :(

- AZ ANYAGCSERE SEBESSÉGE
Veleszületett egyéni különbségek vannak abban, hogy egyesek szervezete a kalóriák nagyobb részét alakítja zsírtartalékká, másoké viszont attól függetlenül éget el több kalóriát különböző anyagcsere folyamatokban, hogy az illető mennyit eszik. Tehát az elhízott emberek nem esznek szükségképpen többet, mint a normális testsúlyúak.  A pszichés eredetű elhízásnak is megkülönböztetjük a dinamikus (testsúlynyerés) és a statikus (a testsúly megtartása) fázisát. Az anyagcsere egyénre jellemző optimális sebességének beállítása - amely megfelelő összetételű és időrend szerinti táplálkozással lehetséges - döntő fontosságú az egészséges testsúly és testalkat kialakításához és hosszú távú fenntartásához.

- A TESTSÚLYPONT
A szervezet szabályozó rendszerei szabad táplálkozás mellett a testsúlyt stabilizálják, nagyjából állandó értéken tartják, ezért tapasztalható, hogy testsúlyunk 1-2 kg-ot rendszeresen le-fel ingadozhat. Sőt, ugyancsak ezért rakódnak vissza sokkal könnyebben és rövidebb idő alatt a dömpingszerű fogyókúrák alatt leadott kilók.  Csak az a diéta lehet hosszú távon sikeres, amely fokozatosan tolja lejjebb a testsúlypontot. A stabilizációs pont kialakulására számos központi idegrendszeri támadáspontú gyógyszer hat, amit akkor tapasztalunk, ha hormonkészítmény vagy egyes antibiotikumok hatására hirtelen magunkra dobunk néhány makacs kilót.

- A SZERVEZET LEPTINSZINTE
A leptin egy olyan összetett fehérje, amely a zsírsejtekben termelődik. Abban van szerepe, hogy az agyi táplálkozásszabályozó központoknak jelzi a szervezetben tárolt zsír mennyiségét. Normál testsúly és rendszeres táplálkozás esetén minél magasabb a szervezetben tárolt zsír mennyisége, annál magasabb a leptinszint. A magas leptinszint pedig táplálékfelvételt gátló hatású. És amiért mindezt a leptinről leírtam: elhízás esetén a szervezet fokozatosan érzéketlenné válik a szervezet leptin szintjére, tehát a test eme beépített mechanizmusa nem gátolja a felesleges táplálékfelvételt. Vagyis: sajnos, ha már hosszú ideje küzdünk eredménytelenül a súlyfeleslegünkkel, akkor a szervezetünk biológiai mechanizmusai sem fogják támogatni súlyvesztésünket, legalábbis, ha rövid távú módszerekkel próbálkozunk.

A LÉLEK ÉS A KULTÚRA SZEREPE A SÚLYPROBLÉMÁKBAN

Természetesen a biológiai tényezőkön kívül pszichológiai és szociokulturális összetevők is hatással vannak arra mit, mikor és mennyit eszünk, milyen testsúlynál érezzük magunkat kövérnek vagy soványnak.
1. Fontosak a családi minták: megdöbbentő kutatási adat, hogy ha egy családban az egyik szülő elhízott 40% az esélye annak, hogy a gyermek is túlsúlyos lesz. Ha mindkét szülő elhízott, akkor az esély 80%-ra nő. Ugyanakkor, ha a szülők normál súlyúak a gyermek esélye az elhízásra mindössze 7%. Vagyis a gyerekünk nem akkor van veszélynek kitéve az elhízás szempontjából, ha a chips reklámot nézi a tv-ben, hanem sokkal inkább akkor, ha nap mint nap végignézi mozgásszegény, szénhidrátgazdag és rendszertelen életmódunkat.
2. A túlsúlyt és az evési problémákat meghatározó pszichológiai háttértényezőnek tekinthető az is, hogy vannak olyan emberek, akik az evést sok egyébre is használják a túlélésen kívül. Gondolok itt arra, hogy esznek, ha szomorúak, ha jókedvűek, ha szoronganak, ha félnek egy-egy kihívástól, és a stressz levezetésére is legfőbb eszközük az evés. Megfelelő problémamegoldó és konfliktuskezelő technikák kialakításával nem csak a súlyfeleslegünktől szabadulhatunk meg, hanem az emberi kapcsolataink is kiegyensúlyozottabbak lehetnek és koncentrációképességünk is javulhat.
3. A táplálkozást eredendően összekapcsoljuk a szeretet adásával és elfogadásával. Sokan vezetik vissza az evési problémákat a csecsemőkorra, az anya-gyerek kapcsolat gyermekkori élményeire. Valóban sok esetben meghatározóak lehetnek a korai etetési/evési minták, de ez nem azt jelenti, hogy felnőttkorunkban ne lehetne ezeken változtatni.
4. Berögződött rossz szokások is felelősek lehetnek néhány felesleges kilóért: ha tv-nézés, olvasás, számítógépen való foglalatoskodás alatt eszel a telítődést jelző testi mechanizmusok teljesen figyelmen kívül maradnak.
5. Kultúránként és társadalmi rétegenként is igen változó az, hogy milyen testalkatot találunk szépnek. A fontos az, hogy saját testeddel kapcsolatos elvárásaid ne legyenek irreálisak és a testsúlyod ne legyen önértékelésed első számú meghatározója.

A FOGYÓKÚRÁS CSODASZEREK PSZICHÉS HATÁSAIRÓL

Kevés olyan súlyproblémával küzdő emberrel találkozhatunk, aki még sohasem próbálkozott olyan súlycsökkentő szerrel, amelynél azt ígérték a gyártók (vagy egy kedves, ismert mosolygós arc), hogy könnyen, gyorsan és leginkább erőfeszítés-mentesen megszabadít a fölös kilóktól.
Azt, hogy miért használnak a fogyni vágyók csodaszereket leginkább a modern fogyasztói társadalom által sugallt üzenetek oldaláról lehet megérteni: élj gyorsan, vigyázz, ne maradj le semmiről és leginkább: fogyassz, vásárolj! Ez a szemléletmód egy „instant” világot teremt, aminek a fő szlogenje, az AZONNAL. A reklámok azt ígérik, hogy néhány nap alatt eltűnnek a pattanások, a ráncok, a kilók… Így aztán az ezen üzenetek hatásainak kitett ember maga is egyre inkább elhiszi, sőt elvárja, hogy a változások AZONNAL megtörténhetnek. Ugyanakkor a fogyasztás oldaláról mindenre van válasz. A gyorsétteremláncok XXL akciói azzal csalogatják be az embereket, hogy: „gyere, egyél, vegyél nagyobbat, az olcsóbb”. Aztán, ha az ember történetesen meghízik a nagyobbtól, akkor máris választhat a zsír - és kalóriaszegény termékek közül… Ugyanúgy választhatja a csodakapszulákat, amelyekről azt hirdetik, hogy gyorsan és fájdalommentesen, különösebb egyéni erőfeszítés nélkül segítenek. Az áruk viszont magas, ez is pszichológia: ha sokat költesz valamire jobban odafigyelsz arra, hogy valóban hatékony legyen, hiszen nem tesz jót az önbecsülésnek az, hogy egyrészt rengeteg pénzt kidobtál az ablakon, másrészt, hogy rajtad már a csoda sem segít.

Természetesen az egyéni változatosság nagy abból a szempontból, hogy ki az, aki inkább fogékony ezekre az üzenetekre. A súlyproblémákkal küzdő emberekre általában véve igaz, hogy érzékenyebbek a külső jelzőingerekre (pl. az étel gusztusos látványa, vagy az, hogy más is eszik elég ahhoz, hogy ételt vegyenek magukhoz) és kevésbé észlelik az éhség és a telítettség belső, biológiai jelzéseit. Akik eleve külső ingerek által motiváltak hajlamosak elhinni, hogy egy kívülről adott szer, egy olyan beavatkozás, amely kívül esik a befolyásukon segíthet a testsúlyprobléma hosszú távú megoldásában. Holott éppen az lenne minden életmódprogram egyik fontos feladata, hogy tanítsa meg, hogyan támaszkodhat a személy a belső biológiai jelzésekre, a másik pedig, hogy a megfelelő módon dolgozza fel az egyén azokat az esetleges lelki problémákat, amelyek túlevésben vagy koplalásban fejeződnek ki.

Én leggyakrabban olyan emberekkel találkozom, akik már túl vannak ezeken a szereken. Kipróbálták és nem jött be, vagy néha átmenetileg hatásos volt, de miután abbahagyták a szer alkalmazását visszahíztak, mert nem tapasztalták meg, hogy a saját lehetőségeiken belül (legyenek ezek anyagi, kulturális határok, vagy egyszerűen szokások) hogyan tudnak egészségesen táplálkozni. Végül is senki nem élhet élete végéig diétás porokon vagy kapszulákon. Arról nem is beszélve, hogy nem is érdemes. A modern emberhez is hozzátartozik az, hogy az evés élmény is egyben, értékeket hordoz. A nagy eseményeket évszázadok óta evéssel pecsételik meg az emberek: esznek ha gyermek születik, ha születésnapja van valakinek, ha meghal valaki, és a családi összejöveteleknek is rendszeres része az evés. Ebből a szempontból a munkavacsorák, munkaebédek jelentősége sem elhanyagolható az üzleti életben. Jelentős élményektől fosztjuk meg magunkat, ha az ételhelyettesítő termékeket választjuk.
Ennek ellenére nem tartom teljesen kizártnak, hogy legyen olyan ember, akinek tartósan segített egy ilyen szer vagy módszer. Viszont valószínűsítem, hogy más változás is bekövetkezett az életében, amely a súlymegtartáshoz hozzásegítette.

A csodaszer sohasem hatástalan! Ha nem jár pozitív hatással, akkor negatívan befolyásol.

A termékek egy része káros az egészségre. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy káros anyagot tartalmaz! Hanem ha például valaki adott hashajtó hatású gyógyteát rendszeresen alkalmaz az ugyanúgy negatívan befolyásolja az élettani folyamatokat, hiszen mégiscsak beavatkozunk a szervezet működésébe. Arról az esetről nem is beszélve, amikor valaki nyakra-főre szedi a gyógynövényekből készült szereket vagy issza a gyógyteákat, mert „az biztos egészséges, hiszen gyógynövényből készült”. Számos bulimiás beteggel találkoztam már, akik különböző hatású (hashajtó, vízhajtó, zsírégető) gyógyteákkal kompenzálták a falásrohamokat. És ezen a ponton bekapcsolódik egy másik káros hatás is: elveszik a betegségtudat, vagy csak hosszú évek múlva szembesül valaki azzal, hogy amit tesz - hiába gyógynövény alapú szerrel teszi - azzal árt az egészségének és már nem ő irányítja a szert, hanem a szer vette át az irányítást a szervezete felett. Nem lehet elégszer hangsúlyozni: minél hosszabb ideig küzd valaki evési problémával, annál kisebb az esélye a tényleges gyógyulásra.
Pszichológiai szempontból sem tanácsolok soha ilyen terméket (sem gyógynövényeset, sem egyéb hatóanyag tartalmút), sőt ha alkalmaz ilyen szert a páciens, akkor abban is segítek neki, hogy meg tudjon válni ezektől a szerektől és megtapasztalja azt, hogy a szervezete idővel át tud állni az egészséges működésre, amely biztosítja az ideális testsúlyát. Másrészt dolgozunk azon is, hogy felismerje, a fogyás vagy az evési problémák rendezése sokkal komplexebb feladat és folyamat, mintsem egy bármilyen kívülről adott szer hosszú távon változást idézhetne elő. Arról nem is beszélve, hogy mennyiben más az, amikor az egyén átéli, hogy a testsúlyváltozás folyamatát maga irányítja a szervezete jelzései és a saját önmegfigyelése alapján, mintsem egész életében egy szertől függjön. Ezeknek a készítményeknek a tájékoztatójában egyébiránt jelzik a gyártók, hogy csak akkor hatásos, ha a személy az életmódján is változtat, de ehhez személyre szabott tanácsot nem adnak - esetleg valamilyen általános javaslatot, amely nem mindenkinek felel meg egészségügyi, pszichés, vagy szociális szempontból.

Média - reklám - piac

A fogyókúrás csodaszereket hirdető reklámok nem feltétlenül félrevezetőek, inkább felhasználnak alapvető pszichológiai mechanizmusokat. Az emberek egy része fogékony arra az üzenetre, hogy azonnal meg lehet változni. Változni egyébként nehéz és hosszú folyamat, amelyhez törvényszerűen hozzátartoznak a visszaesések. Az emberek nehezen szánják el magukat a változásra, de ha már egyszer elhatározzák, hogy megváltoznak, akkor elvárják, hogy ez a változás azonnal következzen be. Ezt az elvárást a fogyókúrás csodaszerek kiválóan kiszolgálják. Holott logikus, hogy ha valaki 10 év alatt hízott meg, akkor csak egy nagyon drasztikus módszer képes arra, hogy néhány hét alatt lefogyjon. De ha le is fogy, kicsi az esélye annak, hogy a kívánt alacsonyabb testsúly megmarad. Ennek az oka az, hogy a túlsúlyunk is idővel az életünk és a személyiségünk részévé válik. Így szokott meg a környezetünk, elvárják, hogy ezután is bőven falatozzunk a nagymama süteményéből és ha ezt nem tesszük, akkor a viszony is változik. Nagyon sok olyan emberrel találkozom, akik bár nagyon régóta vágynak arra, hogy lefogyjanak, mégsincsenek felkészülve arra, hogy milyen új élményekkel, helyzetekkel kerülnek majd szembe, ha egyszer lefogynak. Az életmódváltoztatás nem megy egyik hétről a másikra, márpedig e nélkül tartósan nem lehet lefogyni.

Érdemes felfigyelni a médiumok által sugárzott ellentmondásos üzenetekre. Egyrészt arra ösztökélnek minket, hogy élvezzük az életet, amelybe beletartozik, hogy „dőzsölj, egyél finomakat és sokat”, a másik percben pedig már arra buzdítanak, hogy aszketikus módon vonjunk meg magunktól mindent, aminek élvezeti értéke van. Utóbbi hatására jelent meg a szóhasználatban a „bűnös ételek” fogalma, amely rendszerint a magas kalóriatartalommal jellemezhető ételeket öleli fel. Ugyanilyen ellentétes üzenet a „pörögj” (légy energikus és fitt reggeltől estig) és „lazulj” (menj el kényeztetni magadat egy wellness központba) egyszerre. Aki mindkettőnek meg akar felelni az könnyen összezavarodik és észrevétlenül egy kelepcébe kerül, amely nem szól másról csak a fogyasztásról.

Újévi fogadalmak - milyen elhatározás kell a változáshoz?

Az év eleji diéta: milyen hagyományai, és okai vannak?
Az évkezdet a fogyókúrák és a testedzés szempontjából kiemelt időszaknak számít. Több oka van az év eleji fogyókúradömpingnek: az egyik, a december végi ünnepek utáni plusz kilók leadása, a másik pedig „egy új élet” kezdete, amelynek hátterén ugyancsak testsúlycsökkentési cél lehet, de emellett még az is, hogy változtassunk általában véve addigi életmódunkon, többet mozogjunk, vagy legyünk friss levegőn. Az év eleji diéta az újrakezdés élményét adja, amely lelki megerősítő szereppel bír. Sok hátránya is van ugyanakkor a „hétfőn”, „hónap első napján” vagy az év elején elkezdett változtatásoknak. Az egyik és a legjelentősebb az, hogy felmentést ad az azt megelőző időszakra, aminek az az eredménye, hogy sokkal többet eszünk, mint amennyit eredetileg elfogyasztottunk volna. A másik, hogy ha így gondolkodunk, akkor az már magában rejti azt az elképzelést, hogy ami utána fog következni az egy olyan időszak kezdete, amely sok lemondással jár, a lemondás pedig szenvedéssel. Ha így gondolunk az előttünk álló életmódváltásra, akkor ne csodálkozzunk, ha kudarcot vallunk. A változást kihívásként vagy negatív stresszként is megélhetjük, ezt mi magunk döntjük el!
Az is előfordul, hogy túl nagy változást viszünk az életünkbe, ha konkrét időponthoz kapcsoljuk, például december utolsó hetében még eszünk bőven, nem túl egészséges ételeket, nem sportolunk, január első hetében pedig olyan ételeken kezdünk el élni, ami addig nem volt rendszeresen jelen az étrendünkben és hetente háromszor eljárunk sportolni. Sem az emberi test, sem a lélek nem bírja el a hirtelen nagy változásokat, sem pozitív sem negatív értelemben.

 Melyek a diétához kapcsolódó lelki folyamatok?
Vannak olyan emberek, akik számos stresszforrásra evéssel reagálnak, a köznyelv őket nevezi „bánatevőknek”. Esetükben egy hagyományos fogyókúra, a pszichés megküzdési technikák javítása nélkül biztos, hogy sikertelen lesz. Ugyanakkor annál a személynél is, akinél nincs lelki háttere a súlyproblémának a diétázás során felmerülhetnek olyan kérdések, előtérbe kerülhetnek olyan területek, amelyek lelki feldolgozást is igényelnek. Ide tartozik az is, hogy valaki tud-e reális célt kitűzni önmaga elé, kellően tudatosította-e önmagában, hogy miért kell életmódot változtatnia, tud-e felelősséget vállalni a jelenlegi túlsúlyáért, van-e megfelelő önkontrollja, akaratereje, hogyan kezeli a konfliktusokat, mennyire akar megfelelni másoknak (pl.: mennyire esik nehezére elutasítani a kínálgatásokat).

A táplálkozás és a mentális állapotok között milyen kapcsolat van?
Ha valaki helyesen, kiegyensúlyozottan táplálkozik és edzi a testét, akkor egyrészt idővel sokkal tudatosabb lesz a teste, a szervezete igényeire, jelzéseire, vagyis megtanulja magát. Másrészt az önkontroll érzését is adja, hogy én irányítom a testemet és nem a testem irányít engem. Ha valaki úgy éli meg, hogy túlevések csak úgy megtörténnek vele, akkor nem ismeri fel, hogy mindez, ha nem is teljesen tudatos, de belőle indul ki. Ha pedig ez nincs meg, akkor hogyan tudna rajta változtatni? Ilyenkor fordulnak sokan olyan szerekhez, módszerekhez amelyek gyors és könnyű fogyást ígérnek. De a fogyás nem ilyen műfaj: rendszeres, apró és a táplálkozás, a mozgás és a lelki élet (önismeret, konfliktuskezelés stb.) területeit egyaránt érintő változások vezetnek tartós változáshoz.

Miért van a szellemre is jótékony hatással a mértékletes méregtelenítés?
Fontos szem előtt tartani, hogy a méregtelenítés nem fogyókúra, így hosszú távon megtartható súlycsökkenést nem lehet elérni vele. Számos formája van, amelyek különböznek abban is, hogy járnak-e egyáltalán súlyvesztéssel, de mivel alapvetően étel-illetve tápanyagmegvonás történik, ezért gyakran követi fokozott étvágy. Ez egy természetes biológiai folyamat. A méregtelenítés (főleg az első napokban) a testet és a lelket is alaposan próbára tévő folyamat. Nem mindegy az egyén hozzáállása, mentálisan is fel kell rá készülni, a megtisztulás folyamatára kell koncentrálni, relaxációs feladatokkal is kiegészíthető, ezáltal növelhető a lelki teherbíró képesség is. Ha a szervezetben felhalmozódnak a méreganyagok, akkor az ember sokkal fáradtabb lesz, kevésbé bírja a stresszt, alvászavarai lesznek, koncentrációs-és teljesítményzavarok léphetnek fel. Vagyis a pszichés jól-működésre, a megküzdő képességre és ezen keresztül az élettel való megelégedettségre is pozitív hatással lehet a mértékletes méregtelenítés. Nem mindenkinél szabad azonban alkalmazni! Evészavarokban szenvedőknek, anorexiásoknak, bulimiásoknak (vagy akik korábban küzdöttek ilyen problémákkal) kifejezetten káros lehet, fellobbanthatja a tüneteket vagy erősítheti azokat. Anorexiában súlyosbíthatja a hiánybetegségek által kialakult tüneteket.

Tanácsok kezdő diétázóknak
Az egyik tanácsom, hogy ha diétázni szeretnének (bármilyen okból, legyen az testsúlycsökkentés, egészségesebb élet, méregtelenítés stb.) akkor soha ne „holnap” kezdjék el. Ne tűzzenek ki bűvös dátumokat se, mert ha nem a „most”-ból indul az elhatározás, akkor lehet, hogy az az elhatározás nem elég erős. A másik, hogy tudatosítsák magukban, mi az, ami ide vezetett, ha korábban sikertelenek voltak a diétában, annak mi volt az oka, mit kell most megtenniük annak érdekében, hogy azokat a hibákat ne kövessék el ismét. A következő dolog, hogy vállaljanak felelősséget a túlsúlyukért: mi az amit eddig nem tettek meg annak érdekében, hogy ne legyen most ilyen problémájuk és mi az, amit megtettek és ide vezetett. Ne a környezetet, vagy a „genetikát”, vagy a körülményeket (pl.: nincs elég pénzem egészséges ételekre vagy sportolni) okolják. A tapasztalat azt mutatja, hogy sokan a meglévő lehetőségeiken belül sem használják ki mindazt, ami adott, és kis kreativitással, leleményességgel megoldható számos addig lehetetlennek tűnő dolog is.
Tűzzenek ki reális célokat, heti 0,5-1 kg fogyás érhető el olyan módszerekkel, amely hosszú távon is megtartható, mert nem avatkozik be drasztikusan az egyén életébe.  Lelki szempontból: ha valaki a testsúlyának a 20%-át elveszíti, az már jelentős hatással van a testképre és a lelki egyensúlyra. A mozgással is hasonló a helyzet: aki eddig egyáltalán nem mozgott, az heti 1-2 alkalommal kezdje és a továbbiakban is csak addig emelje, amennyi hosszú távon belefér a mindennapjaiba.
Először csak havonta 1-2 változást vezessenek be az életükbe és utána fokozatosan a többit.
Minden változásnak az egyénből kell kiindulnia. Nem biztos, hogy ugyanaz az étrend mindenkinek megfelelő. Érdemes ebből a szempontból szakember tanácsát kikérni, ez vonatkozik a különböző mozgásformákra is.

Gyengébb kitartású diétázóknak…
A fentieken túl nekik azt javaslom, hogy a „gyengébb kitartás” miértjeit keressék meg a személyiségükben. Lehet, hogy sok diétás kudarcon vannak már túl és azt kellene elemezni, hogy a diéta önmagában rejtette-e a kudarcot vagy ők saját részükről nem mozgósították a megfelelő erőforrásaikat a célelérés érdekében. A kisebb akaraterő mögött leggyakrabban önbizalomhiány, önértékelési zavar húzódik meg, ezzel érdemes pszichológiai tanácsadás keretén belül foglalkozni.

KI ESZIK "NORMÁLISAN"?

Óriási tévhit az, hogy a normál testsúlyú (most úgy értem, hogy csinos, nem betegesen vékony, állandóan az evésen gondolkodó) nőkre igaz az, hogy aszkéta módon élnek. Nem igaz az, hogy akkor vagy 44-es ruhákat hordok és "élvezem az életet" finomakat eszem, vagy 38-ast és két fűszálat ehetek naponta. Sajnos, ezzel a tévhittel sokat találkozom a praxisomban is, hogy azt gondolják a fogynivágyók, illetve az evési zavarral küzdők, hogy az a vékony aki vagy állandóan arra figyel, hogy mennyit eszik és csak "egészséges, zsír-és kalóriaszegény" ételeket fogyaszt VAGY, aki egyáltalán nem foglalkozik az evéssel és eleve olyan a „biológiája”, hogy nem hízik meg. Mindkettő előfordul, de az egészséges táplálkozás úgy jelent tudatos táplálkozást, hogy igenis lehet jót és finomat enni. (És itt nem arra gondolok, hogy reggel együk a pörköltet kenyér nélkül, mert úgy nem "hízlal". Nem erről van szó.)
Véleményem szerint fontos, hogy a fogyókúrázók ezzel tisztában legyenek, mert különben megintcsak ott vagyunk, hogy rossz a célkitűzés, irreális a cél. Várják, hogy majd olyan ételeket akarjanak, amiket eddig nem és azokat ne kívánják, amiket eddig szerettek. Így persze, hogy belebuknak a fogyókúrába. Valószínűleg azért is hajlamosak ebben hinni a súlyproblémákkal küzdők, mert eleve jellemző rájuk a végletesség, a fekete-fehér gondolkodás, ami egy hibás berögződés és többek között ezen a gondolkodási stíluson is változtatni kell ahhoz, hogy valaki tartósan a normál súlytartományba kerüljön. Ilyen típusos hibás gondolat például még: "ha nem vagyok sovány, az azt jelenti, hogy kövér vagyok" vagy "megettem egy süteményt, ezzel elrontottam az egész fogyókúrámat, most már úgyis mindegy, akkor megeszem még hármat és egy csokit is". Ezek a gondolkodásbeli hibák (szaknyelven: "kognitív disztorziók") annak a pszichés háttérnek az elemei, amelyen az evési problémák kialakulnak és tartósan fennmaradnak.
A "titok" az, hogy az esetek nagy többségében csak akkor eszik a személy, amikor arra tényleg biológiailag szüksége van. Nem jutalmazza magát az étellel, nem más örömöket pótol vele, nem a feszültséget vezeti le általa. Éppen ezért tud segíteni a pszichológia az evési problémákban és az elhízásban, mert segít abban, hogy a személy életében az evés a helyére kerüljön és ne pótoljon más élményeket, örömöket, helyzetmegoldásokat, ne ezen keresztül fejezze ki az érzelmeit. Tapasztalatom szerint minden túlsúllyal küzdő ember életmódjában meg lehet találni azokat a pontokat, amelyek a hátterében állnak a testsúlyproblémának és, amelyek kiküszöbölésével, új szokások kialakításával súlycsökkenés érhető el.

Forrás: máshogy.hu
Lap tetejére


Mi az, amitől a sejtjeink úgy félnek, mint ördög a tömjéntől és mindent bevetnek ellene, amivel rendelkeznek?

Mi az, amitől a testépítők is hasonló módon rettegnek és még egy étkezésen belül sem engedhetik meg maguknak, hogy figyelmen kívül hagyják?

”Mindannyiunk teste arra hivatott, hogy 130 évet érjen meg. Szokásainktól függ, hogy egészségesen öregszünk-e meg, vagy betegség és korai halál lesz az osztályrészünk. Minden bosszúság, minden nem természetes táplálék, mindenfajta stressz, minden természetellenes és így életidegen magatartás lecsíp egy keveset életünk "bankszámlájából", míg már csak a töredéke marad meg annak, ami lehetett volna…„

Részlet Kurt Tepperwein: Savtalanítás a fiatalság forrása című könyvéből.

Itt szeretnénk megosztani valamit, ami még az orvosi egyetemeken sem kap kellő hangsúlyt:

Ez a sav-bázis egyensúly és a betegségek közötti összefüggés.
Az emberi szervezet csak nagyon szűk körülmények között képes működni. Jól ismert például, hogy a hőmérsékleti tartomány 36,5- 37,0 Celsius fok. Ha ettől akár egy fokkal eltér, akkor ott már komoly gondok lépnek fel.
Kevésbé ismert, de legalább olyan fontos a szervezetünk pH értéke.
Minden vizes oldatnak megvan a rá jellemző pH értéke. Semlegesnek mondják a 7,0 értékű pH-t, az alatta lévőt savasnak és a felette lévőt pedig lúgosnak. Minél kisebb a pH, annál erősebb a sav, tehát a 5,0 érték erősebb savra (elsavasodásra) utal, mint pl. a 6,0 érték.
Az emberi test 7,35-7,45 pH tartományban működik jól. Ahogy látjuk, ez enyhén lúgos tartományban van. Ettől már a kis értékű eltérés is komoly következményekkel jár, akárcsak a hőmérsékletbeli változás, csak ez kevésbé ismert dolog. A sejtjeink lúgos kémhatáshoz vannak hozzászokva.

TUDTA, hogy...

  • A tenger vízének (ahol az elején a sejtek kolóniába verődtek) a pH-ja 8,0-8,5?
  • A magzatvíz (a folyadék, amely körbeveszi a magzatot az anyaméhben) pH-ja 8.5 körül van?
  • Az egészséges, anyatejjel táplált csecsemő vizelete lúgos vegyi hatású?
Az anyagcsere folyamán a testünk folyamatosan savakat termel: szénsav, ecetsav, húgysav, tejsav, citromsav stb. A vesénk által kiválasztott vizelet pH értéke 4,8-7,5 között mozog. Például a kávé és a sör pH-ja 4.0, azaz savasabb, mint a vese által produkált legsavasabb vizelet, amit még kiválasztani képes!!!

Ha a savszint túl magas (túlzott elsavasodás), akkor a testünk nem lesz képes a savak kiválasztására, és vagy kénytelen elraktározni őket a testszövetekben (zsírszövet, elhízás!) vagy pedig semlegesíti őket. Az utóbbit viszont csak úgy tudja végrehajtani, hogy az ehhez szükséges ásványi anyagokat (pl. kalcium) a különféle szervekből, csontokból, fogakból választja ki. Így ez csontritkuláshoz, fogszuvasodáshoz vezet.
Már rég leszoktunk az egészséges (legalább 80%-ban lúgos) ételek fogyasztásáról és a legtöbb ember teste el van savasodva. Erről könnyen meggyőződhet a reggeli vizelet pH értékének megállapításával, ha 7,0 alatt van az érték, akkor el van savasodva (tudományos szakkifejezéssel élve acidosisban szenved).

A szervezetünk igyekszik megtartani a működését és a savakat a kevésbé fontos területeken (zsírszövet, kötőszövet) raktározza. Amikor ezek a hulladék raktárok is megtelnek, jönnek a fontosabb szervek károsodásai. Tehát, ha megvizsgáljuk egy ember egészségügyi pályáját, akkor megállapíthatjuk, hogy a szívinfarktust vagy a rákot vagy az agyvérzést, mint a végállomást, megelőzte az elhízás, az izületi panasz, a reuma, a gyomorégés, a krónikus fáradtság, az ekcéma vagy bármely egyéb túlsavasodással járó tünet. Ezek a tünetek különálló betegségneveket kaptak, amelyeknél a legtöbb esetben kimutatható az elsavasodás:
  • aphta (szájfekély)
  • allergia
  • arthritis
  • arthrosis
  • cellulitis
  • csontritkulás (osteoporosis)
  • ekcéma
  • elhízás (obesitas)
  • anyagcserezavar
  • fáradtság
  • fogszuvasodás
  • immunrendszer bizonyos zavarai
  • gyomorégés
  • izomláz
  • korai öregedés
  • köröm problémák
  • nyombélfekély
  • rák
  • erős testszag
  • vérnyomás problémák
Az elsavasodott testben elszaporodnak a paraziták (baktériumok, vírusok, gombák, Candida), amelyek szintén elkezdenek savakat termelni és ezeket a salakanyagokat a szervezetünkbe ürítik, így tovább rontják a helyzetet. A paraziták nem szeretik a lúgosabb kémhatású közeget, hanem a savas irányú eltolódást.

"Tudta-e azt, hogy egy kezdődő herpeszt meg lehet állítani egy 5%-os nátrium klorit (NaClO2) oldattal való ecseteléssel, amely erősen lúgos kémhatású?"

A gombás fertőzés nem mindig látható formában zajlik, de ez magyarázatot ad miért szokott ez visszatérni, illetve miért múlik el olyan nehezen. A sejtjeink ellátása tovább romlik és a szervezetünk vérnyomás emelésével igyekszik kompenzálni. A sejtjeink tovább változnak-alkalmazkodnak ezekhez a zord körülményekhez és innen már csak egy lépés választja el őket a rákos elfajulástól.
A kiút a bázikus (lúgos) étrend kialakítása, helyesebben, visszaállítása. Az évtizedekig tartó elsavasodáshoz ez lehet, hogy önmagában kevés és szükségünk lenne étrend kiegészítőkre is, hogy lehetőséget adjunk a testünknek az újraépüléshez és segítsük a lúgosítás folyamatát. Kb. 7 évente a testünk minden egyes eleme teljesen lecserélődik. A helyes savtalanítás növényi eredetű lúgosító ételek, illetve étel kiegészítők fogyasztásából áll. Kalcium karbonát (pl. kagylóhéjból készült kalcium termék) nem szerves kötés formájában van jelen és így csak nagyon kis mennyiségben szívódik fel. A szerves formában jelenlévő vegyületek a legjobbak, ezért van szükségünk a sok zöldségre és az ezekből készült táplálék kiegészítőkre. Nagyon fontos még a nagy mennyiségű folyadék fogyasztása is, hogy a vese képes legyen kiválasztani az ürülő salakanyagokat, illetve a semlegesített savakat. A megfelelő mennyiség testsúly kg-onként 30 milliliter folyadék. Természetesen fokozott izzadással járó körülmények között ez csak nőhet (meleg nyár, pékség, téglagyári munka, öntöde stb.). Átlagban egy 80 kg-os ember 2,5-3,0 liter folyadékot kell, hogy fogyasszon naponta.

És végül mik azok a lúgosító ételek:
árpafű, avokádó, banán, burgonya, cayenne bors, cukkíni, endívia, fehérbab, fejes saláta, fekete ribizli, fokhagyma, francia bab, gabonafű, gomba, karfiol, limabab, mazsola, paradicsom, pitypang, répa, retek, retek, sárgabarack, spenót, szójabab (főtt), szójarügy, uborka, zeller, zöldbab,lucernafű.

Forrás: otletekazegeszseghez